Ez a hajnal ugyan reggel kilenc óra, de vasárnap ugyanvalóst korai időpont, kihaltak még ilyenkor az utcák, csak a Vitéz téren kopácsolták szorgosan a kőlapokat a didergő munkások, a szabadtéri disznóvágás körül sokan nem tolongtak. Nem mintha szükség lett volna még lefogóemberre, akadt ott elég markos legény, ki a két és fél mázsás malackát földre teperje, s míg lelkét kihörgi, szorosan tartsa. Nem volt jól megszúrva, mondta egy idősebb bámész, ki vélhetőleg jó néhány hasonló eseményen részt vett már éltében, és valószínűleg, rég az utolsón: ez vonzhatta ki ama korai órában a Bazár sarkához. Lehetett igaza is, nem tudok szakmai véleményt mondani, de a későbbi trancsírozást elnézve, mészáros és segítője is igencsak gyakorlottak, nem csak a disznó feldolgozásában, de a kulináris történelemben is jártasak. Például azt is igen jól tudják, mikor kell a kupicát felhörpinteni, s kivel a körömpálinkát elkoccintani. Perzselés gázpalackos lánggal, csutakolás, aztán minden úgy, mint régen: egy kanyarítás csuklónál, egy könyöknél, nem fut már el a disznó, hasra vele, hátán hosszú bevágás, füle mögött félkör, gerinc mellett két oldalt végig, fejsze, bordákat el, mehet tálba az orjas. Szalonna négyujjnyi, az jó, bár jövő télig úgysem tart ki.

Sorjában a belsőségek, a különböző alkatrészek a megfelelő tálakba, készülhet az agyasleves (bélszínnel dúsítva), a májas és véres hurka, a kolbász. A közönség közben változik, templomból jövet is megállnak néhányan, majd mikor a nap kimerészkedik, gyerekek a parkban, szüleik váltanak néhány szót, utána keresik elcsatangolt csemetéiket. A prefektúra kapusának nincs türelme kivárni a disznótoros ebédet, pizzát rendel. A téren a kőkopolókig nem száll fel az illat, párizsit majszolnak, színes üdítőt isznak hozzá. Lenn, a vásári csárda körül egyre türelmetlenebb gyomorral őgyelegnek néhányan, időtöltésnek forralt bort szürcsölnek. A nyers hús is fogy, kisebb-nagyobb csomagokban vándorol tömbházak konyhájába. Ebédidőre elkészül a leves, az illatok befurakodnak az ódon épületek réseibe, nosztalgiáznak azok is: rég nem volt hasonló élményben részük. Nekik sem.