Többek között ez derült ki az óvoda- és iskolaigazgatók, a tanfelügyelőség, önkormányzat és az oktatási minisztérium RMDSZ-es képviselői közötti, múlt pénteki sepsiszentgyörgyi találkozón. Az intézményvezetők kérdeztek, a törvényalkotásban is részt vevő tisztségviselők pedig nem minden esetben tudtak megnyugtató, illetve elfogadható választ adni.

Kik legyenek a vezetőtanácsban?
A tanácskozást Markó Béla miniszterelnök-helyettes indította a szerinte legsürgősebb tennivalók felsorolásával. Az egyik legfontosabb hiányosságnak az iskolai vezetőtanácsok megalakulására vonatkozó módszertan késését tekinti, pedig "rég készen van, de azért nem jelent meg, mert koalíciós partnereink akadályozzák, ugyanis a Demokrata Liberális Párt is éppolyan erőszakos alakulat, mint bármelyik politikai párt Romániában, és éppúgy erőszakosan próbálja a saját embereit pozícióba juttatni, mint bármelyik másik. Kitalálták, hogy a vezetőtanácsokban ne vehessenek részt olyan szülők, akik helyi pártvezetők, helyi tanácstagok sem lehetnek az iskolai vezetőtanácsokban, mert ennek befolyásolási íze van. Mondják azok a kollégák, akik éppúgy, mint minden más politikai párt teszi, erőteljesen próbálnak befolyásolni mindent az életünkben. Azt gondolom, ha már az önkormányzatok képviselete ott a vezetőtanácsban, akkor sokkal hasznosabb, ha közvetlenül a tanácstag van ott, aki a tanácsüléseken is részt vesz, mint ha kijelölnék János bácsit, hogy mondja el a véleményét. Ilyen dolgokon akadt el ennek a módszertannak a kibocsátása, ezt mi nem fogadtuk el" – fejtette ki.
Az RMDSZ volt elnöke egy másik fontos kérdésről, az iskolák fejkvóta alapú finanszírozásáról elmondta, ennek módszertana elkészült, de a kisebbségi oktatás tekintetében kiigazításra szorul. "A kisebbségi iskolák sajátos helyzete, hogy kis létszámúak, szétszórtabb körből gyűjtik a gyermekeket, ami itt, Székelyföldön kevésbé jellemző, itt hasonló esetek vannak a románoknál. A törvény egyértelműen kimondja, hogy alkalmazni kell egy diszperziós, szétszórtsági kvótát. Egy kétszázas, százötvenes létszámú iskolának nem elég ugyanaz a gyermekenkénti fejpénz, mint egy ötszázas létszámú iskolának, mivel most már nem csak fizetésekről van szó, hanem működési költségekről is" – magyarázta Markó Béla, majd hozzáfűzte: ezért bonyolult ez a kérdés, és ezért kell sürgősen megoldanunk.

A nagyobb iskolák jobban megélnek
A szűkös, december végi határidő miatt a barátosi iskola igazgatója által feltett kérdés az egyik legégetőbb a jelenlegi közoktatásban. Beder Győző azt kérdezte: hogy készítsen az iskola beiskolázási tervet, ha nem tudja, jövőre miből gazdálkodhat? Annyi az ismeretlen a fejkvóta alapú finanszírozás tekintetében, hogy felelőtlenség úgy tervezni, nem tudják, mire jut az új törvény­ek által szabályozott költségvetésből. Király András államtitkár válaszában leszögezte: az a legjobb, ha minél több gyermeket írnak be az iskolába, azt ellenben, hogy milyen óvodák és iskolák működjenek egy adott közigazgatási egység területén, a helyi önkormányzatnak kell eldöntenie, figyelembe véve a megyei és regionális fejlesztési politikákat. Keresztély Irma megyei főtanfelügyelő kifogásolta, hogy nem csak a finanszírozás részletei ismeretlenek, hanem a beiskolázás módszertana sem készült el, de a minisztérium sürgeti a beiskolázási terveket. Sztakics Éva sepsiszentgyörgyi alpolgármester nehezményezte, hogy az iskolahálózat mellett a beiskolázási számokról is döntenie kell az önkormányzatnak, holott szerinte minden iskola maga tudja, hány első, ötödik, kilencedik osztályt akar indítani. Bokor Tibor szenátor erre reagálva leszögezte, ha autonómiát akarunk, akkor az önkormányzatoknak fel kell vállalniuk az ilyen jellegű döntéseket, ami pedig a fejkvótát illeti, előreláthatóan a jelenleg ismert összetevői lesznek. Példaként elmondta, egy román tannyelvű óvodás után az óvoda 2200 lejt kap fizetésre és 264 lejt fenntartási költségekre. Ennyi az alapösszeg az 1-es szorzó esetén, ez változik az oktatás különböző szintjein, különbséget tesznek a nem ugyanolyan földrajzi elhelyezkedésű települések között, és további plusz szorzókkal számolnak a törvényben meghatározott kritériumok szerint.

Mindenkinek nem jut íróasztal
Dezső Vencel, a kézdivásárhelyi Apor Péter Mezőgazdasági Szakközépiskola igazgatója szerint a jelenleginél nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a szakképzésre, mert "egyszer csak elfogy a termelő munkaerő, nem lesznek mesteremberek, és mindenkinek nem jut íróasztal". Bejan András, a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Elméleti Líceum igazgatója azt kérdezte: ha az iskolák fenn akarnak maradni, akkor meg kell szabadulniuk a jól képzett, fokozatokkal rendelkező pedagógusoktól azért, mert túl sokba kerülnek? Pásztor Gabriella államtanácsos elmondta, kérték az erre vonatkozó differenciált szorzó bevezetését, de a minisztérium gazdasági osztályán nem tartották indokoltnak.
Az óvodaigazgatók nevében Márk Emese, a sepsiszentgyörgyi Hófehérke Napközi Otthon igazgatója tette szóvá, hogy nem lehet felelősen csoportot vállalni és óvodát irányítani, erre ellenben az új törvény kötelezi őket, de az is aggasztja, hogy némely óvodáktól megvonják pénzügyi önállóságukat, és iskolákhoz csatolják, valamint bizonytalanság forrása az előkészítő csoportok sorsa is. Markó Béla az elhangzottakra válaszolva elismerte, "itt-ott kompromisszumot kötöttünk a tanügyi törvény megalkotása alatt, mert a kisebbségi oktatásra koncentráltunk". Sze­rinte nem kellene sietni az óvodások iskolába íratásával, át kellene gondolni az egész rendszert, "nincs szükség iskolakombinátokra óvodától érettségiig".
Kiss Imre, a sepsiszentgyörgyi Kós Károly Szakközépiskola igazgatója a pe­dagógusképzés hiányosságait hozta fel, amire Magyari Tivadar, az RMDSZ oktatási felelőse megjegyezte, addig nem is lesz jobb a pedagógusképzés, amíg az egyébként kiváló egyetemi tanárok nem tudnak semmit diákjaik pedagógiai felkészítéséről, ami gyakran csupán formai és rosszul szervezett.