Bevallom, amikor a Lesz-e hídverés az erdélyi politizálásban? címmel írtam jegyzetet a Háromszék december 15-i számában az EMNT és az EMNP marosvásárhelyi programjáról, már az írás címével alaposan melléfogtam.
Az RMDSZ hétvégére Sepsiszentgyörgyre összehívott nagyszabású rendezvényén, csalódásomra, eldőlt, hogy nem lesz hídverés. Pedig azt hittem, hogy a rendkívül szerteágazó háromszéki RMDSZ-program fő témája sem süllyed a szurkapiszkálás szintjére.
Egy ilyen horderejű, az RMDSZ programját a következő évi képviselőválasztásokig megszabó rendezvényen a szövetség meghatározó személyiségei a túlzott magabiztosság és fölényesség csapdájába estek, s ezt a terepet és helyet vélték alkalmasnak arra, hogy az RMDSZ mellett lévő "két pártocskával" az összefogást elutasítsák. Nem összefogásra van szükség – úgymond –, hanem önbizalomra, mert egyetlen hiteles érdekvédelmi szervezet létezik, az RMDSZ, amelynek minden ereje megvan, hogy az egység parancsát érvényesítse. Természetesen az RMDSZ-en belül. Amit pedig Tőkés Lászlóról csúsztatásokkal és ferdítésekkel megspékelt lejáratási kampánybeszédeikben mondtak – a "medve" és a "plüssmaci"-metafora, a Tőkés erkölcstelenségére való célzás, s az, hogy az EP alelnökségéről "félelmében" mond le, mert úgysem választanák vissza, meg hogy az RMDSZ juttatta az EP-alelnöki tisztségbe –, már nem a szurkapiszkálás kategóriájába tartozik, hanem ez az övön aluli ütések sorozata.
És ez félreviheti majd az egész kampányt. Személyek és csoportosulások esnek majd egymásnak, miközben a román pártok, intézmények, civil szervezetek "végzik a dolgukat", legtöbbször hatékony magyar közreműködéssel, mint ahogyan ez a marosvásárhelyi MOGYE esetében és újabban a színi akadémián is megesett, ahol román ideiglenes rektort választottak.
Jó és hasznos lenne egyszer már észrevenni, hogy a hazai magyarság politikailag erősen megosztott. Tőkés László azért kezdeményezte az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács létrehozását, és támogatóival együtt azért nem ezt a képződményt alakították át párttá, hogy az RMDSZ-től eltávolodott sokaság, a civil képződmények ennek ernyője alatt találják meg a helyüket. Nyilvánvaló, hogy ebben a döntésben az a tapasztalat is benne van, hogy a Fidesz a magyarországi balközép felé nyitott, Gyurcsányék országrontó politikáját ellensúlyozandó. Így sikerült a kétharmados parlamenti többséget megteremteni, és az MSZP-t – amellyel az RMDSZ két évtizede erős elvtársi kapcsolatokat épített ki – tönkreverni.
Véleményem szerint Tőkés László besározása ebben az esetben is kudarcot vall. A volt püspök itthon, a Kárpát-medencében és a nemzetközi porondon is karizmatikus személyiség. Kiszorításával két évtizede kísérleteznek. A kiiktatási kísérleteknek a következménye, hogy az EP-be három magyar képviselő is bejutott, az EP alelnökségét pedig a Fidesz–KDNP szövetségnek köszönheti.
Tőkés László, természetesen, a maga módján és a maga modorában támad és védekezik. Máris egymást érik ebben a tárgykörben a nyilatkozatok. Az EMNT-nek, EMNP-nek is tudomásul kellene vennie, hogy az RMDSZ-re kígyót, békát rá lehet kiabálni, de egy hierarchikusan kiépült szervezet. Súlya van. S ettől nem lehet eltekinteni. Erre ismét a szerencsétlen helyzetbe jutott Marosvásárhely az intő példa. Hogy képzelheti el valaki – ebben az esetben az MPP országos vezetősége –, hogy összefogás nélkül magyar polgármestere lehet az egykori Székelyvásárhelynek? Remélem, hogy a kölcsönösen harcias kijelentések és vádak, a névtelen átkozódások nem bontják fel az RMDSZ–EMNP közötti egyezséget. Vagy inkább románra szavaznak, mint a színművészeti esetében? Ez lesz az új politikai trend? Hídverés egy másik folyó partja felé, mint a felvidéki Most–Híd esetében?
Az RMDSZ-vezetésnek Sepsiszentgyörgyön árnyaltabban kellett volna fogalmaznia az együttműködést illetően. A kiátkozás ugyanis nem segít, és a történelem során is többnyire új felekezetek létrejöttéhez vezetett. Van, ahol egymással kell versenyre kelni, mint Székelyföld esetében, és van, ahol egymással kell összevetni a vállunkat, hogy szándékaink szárba szökkenhessenek.
