Ez az alaptámogatás kiegészítője lenne, és a klímaváltozás mérsék­lését, a környezetvédelmet szolgálná. Ez nagyon vitatott változtatás, hiszen a zöld kom­ponens kötelezővé tenné a ve­tésváltást (minimum három növényfajjal), a szántóterület és az ültetvény legalább hét százalékát ökológiai célokra kellene hasznosítani (területpihentetés, te­raszosítás, tájvédelem, megműveletlen védelmi sávok létesítése), az állandó gyepterületet pedig meg kellene őrizni eredeti nagyságában a gazdaság szintjén.
Az igazságosabb elosztást szolgálná az "aktív farmerek" támogatása, a gyakorlat­ban ez azt jelentené, hogy megszüntetnék a referenciaéveket és számokat, és csak a valóban mezőgazdasági tevékeny­séget – növénytermesztést és állattenyésztést – folytatók része­sülnének támogatásban. Az állattenyésztésben például a referencia állatlétszám meglehetősen visszás helyzeteket teremtett, mivel egy idő­pontban állatokat tartó gazda éveken keresztül kapja a támogatást, attól függetlenül, hogy egyáltalán még léteznek-e az állatok a gazdaságban vagy időközben teljesen felszámolta azokat. A javas­latok közt szerepel továbbá a 20–25 hektárnál kisebb gazdaságok egyszerűsített, kevésbé bürokratikus támogatása: a gazdálkodónak ötévenként egyszer kellene közvetlen támogatási kérést letennie a kifizetési ügynökséghez. A mamut gaz­daságok támogatását korlátoznák: ha farmszinten a támogatás évenkénti összege meghaladja a 150 000 eurót, százalékos leütést alkalmaznának, és minél nagyobb az ezen összeget meghaladó támogatás, a leütés mértéke is növekedne. Abban viszont a tag­országok egyetértenek, hogy nem kellene csökkenteni a mezőgazdasági támogatás összértékét a 2014 és 2020 közötti időszakban, meg­ma­radna a 2013-as szint. Így összesen az említett periódusban 435,5 milliárd eurós alap­ból lehetne biztosítani a támogatásokat, ebből 317 milliárd közvetlen és a piaci tá­mo­gatás, 101 milliárd pedig a vidékfejlesztésre lenne fordítható. A fennmaradó összeg az élelmiszer-biztonság­ra, a rászorulók élelmiszer-segélye­zésére, a tartalék-beavatkozásra mezőgazdasági válság esetén, az európai globalizációs alaphoz való hozzájárulásra és a mezőgazdasághoz kapcsolódó kutatások és fejlesztések finanszírozására ma­radna. 2013 után is tovább tá­mogatnák a kedvezőtlen adott­ságú területeken gazdálkodókat, ez az illető tagország kérésére történne. A kifizethető összeg viszont nem haladhatná meg az éves támogatás öt százalékát. Külön támogatásban részesülhetnének a fiatal gazdák – uniós szinten fiatal gazda a 40 év alatti, aktív mező­gazdász. Az eddigi javaslatok szerint a kü­löntámo­gatást öt éven keresz­tül lehetne folyósítani, az éves támogatási összeg két százaléka kerülhetne kifizetésre itt.
Az újonnan csatlakozott országok elégedetlenek a közvetlen kifizetések mértékével és a jóváhagyott növekedés ütemével. A jelenlegi törvények értelmében Romá­niá­ban 2016-ban a közvetlen kifizetések mértéke csak 183 euró lenne hektáronként, ami az európai átlag támogatási szint csupán 68 százaléka. Az új javaslatok értelmében a támogatás mér­téke 200 euróra nőne hektáronként, de így is csak az uniós átlagszint 76 százalékát érné el. A bemutatott adatok szerint a közvetlen kifizetések mértéke jelenleg csak a balti országokban (Litvánia, Észtország és Let­t­ország) alacsonyabb, mint Romániában. A legnagyobb összeget a máltaiak kapják, hektáronként közel 700 eurót, a 300 és 400 euró közötti támogatás viszont a legtöbb régi uniós országra jellemző.