Előbbi helyszínen az Elek Judit rendezte Visszatérés című magyar–román játékfilm és a Kézdivásárhely főtere arculatának újragondolásáról készült tervek kerültek a közönség mérlegére. A másik helyszínen magyar rövidfilmeket, egy magyar–osztrák–holland–francia, 2010-ben készült alkotást vetítettek.
Vasárnap este egyfajta ünnepi filmbemutatónak örvendhettünk, mert hazai portréfilmek sorakoztak: egyik Vasba öntött történelem címmel Bálint Zoltán régiséggyűjtőt mutatta be, majd a Háromszéki famívesekben hat háromszéki népi mester mutatkozott be. A filmen a gyűjtőszenvedély "ragálybetegsége" könnyeket csalt az Árkoson Múzeumgyermeknek nevezett, szerfelett "megátalkodott gyűjtő", Bálint Zoltán szemeibe. A szerkesztő-rendező Nagy Krisztina (ERSZI) ráérzett Bács István faszobrainak üzenetére, a csernátoni cserelapik faragójának (Réti Zoltán) megszállott székely művészi makacsságára. Ségercz Feri pásztorfurulyájának hangja szépen összehangolt Csibi Szabolcs gordonjával. "Érdemes üzenetet küldözgetni a szentgyörgyi városlakóknak faragott köztéri szimbólumfák útján" – állította Éltes Barna képzőművész, s lám, a fából való nyereg is újra visszakaphatja szerepét-funkcióját – vallotta Érsek Csaba nyeregkészítő. Életük delén, annak első harmadában élő alkotók ismerkedtek és ismerkedni fognak portréfilmjük útján közönségükkel, mert a fél világ rájuk figyel majd a honi tévéken (Polyp, Csíki, Fény, Gyergyó TV), hírüket szétszórja a világháló (www.youtube.com/csernatontv), mert Kerekes Zoltán, a vágó-operatőr tudta, mire fókuszálja felvevőgépét.