A Kisebb párton belüli lázadás Gyurcsány kormányfő ellen alcímet viselő elemzésének felvezetőjében a tekintélyes svájci újság prágai tudósítója megjegyezte: a miniszterelnök reformjai nemcsak az ellenzékből váltottak ki felzúdulást, de sok szocialistából is, akik ,,ideológiai árulást szimatolnak": az elvtársak haragjából mindazonáltal egy apró lázadásnál többre nem futja, Gyurcsány pótolhatatlannak tűnik.

A szerző összevetette a lengyel és a magyar politikai tájképet, és arra a következtetésre jutott, hogy alapjában véve egymás oldalában fordított tükörképei. Magyarországon Gyurcsány szocialistái azok, akik szigorú takarékossági irányvonalat követnek, míg a nemzeti-hazafias, egykor liberális fiatal demokraták (Fidesz) az úgynevezett kisemberek szószólójának a szerepét öltötték magukra, és népszavazás útján vissza akarnak vonatni számos népszerűtlen reformot. Lengyelországban ezzel szemben a Kaczynski fivérek nemzeti konzervatívjainak van hasonló programjuk, mint a magyar szocialistáknak, miközben a szegényekből, vallásosokból és vidékiekből álló klientúrájuk gyakorlatilag azonos összetételű a Fideszével.

Míg Lengyelországban egy liberális, magát középen állónak nyilvánító pártnak először sikerült megtörnie azt a politikai ingamozgást, amely a kommunizmus összeomlása óta megfigyelhető volt, addig Magyarországon, legalábbis a pártok szintjén, megmaradt régi polarizáció. Mind a szabad demokraták, mind a demokrata fórum mély válságban van, és a felmérésekben szánalmasan szerepelnek — írta a svájci lap, hozzátéve: bármit kifogásoljanak is akár Gyurcsánynál, akár nagy ellenfelénél, Orbánnál, egyvalami kétségkívül sikerült nekik: tetszés szerint uralják a magyarországi politikai színteret.

Mindkettejüknek azonban jelentős problémákkal kell megküzdeniük. Gyurcsány a balszárny egyre több elvtársa szemében kérdőjeleződik meg annak következtében, hogy takarékossági törekvései gyakran a szegényeket sújtják a legkeményebben. Utóbbiak tulajdonképpen az exkommunisták klasszikus szavazói lehetnének, a szociológusok szerint azonban seregestül pártolnak át a Fideszhez, amit az exkommunista pártban aggodalommal szemlélnek. Már csak az állampolgárok 15 százaléka tart ki hűségesen a szocialisták mellett, és ez a tény kisebb lázadáshoz vezetett a parlamentben hétfőn, amikor a kiadók összevonásának meghiúsulása egyértelmű kudarcot jelentett Gyurcsány számára, akit amúgy mind az EU, mind a befektetők fölöttébb dicsérnek megszorító programjáért.

Bírálat hangzott el Szili Katalin részéről is — említette meg a tudósító, aki úgy jellemezte a parlament elnökét, mint aki Gyurcsány esetleges távozása esetén lehetséges jelölt lehet a helyére, és aki egy ideje igyekszik magát következetesen úgy beállítani, mint aki képes áthidalni a párton belüli szakadékot. A szerző idézett Szili Katalinak a Népszabadságban megjelent interjújából, majd azt írta: az adóreformmal szembeni ellenállás és Szili kezdeményezése csak Gyurcsány erejét demonstrálja. Lehet akadékoskodni, lehet morogni, ám a nyílt lázadást senki nem meri megkockáztatni. A cikk szerint ennek két oka van. Egyrészt a szocialisták jobboldali szárnya jogosan feltételezi, hogy a párt — ha törik, ha szakad — reformpolitikára van ítélve. Másrészt továbbra is Gyurcsányban látják azt a politikust, aki egyedüliként képes fölvenni a versenyt Orbánnal. A tudósító úgy vélekedett, hogy Orbán a maga részéről kényes pályán halad. Az egyik oldalon változatlanul ,,illegitimnek" minősíti Gyurcsányt. A másik oldalon azonban a Fidesz serényen közreműködik az alapjában véve nem is olyan rosszul működő magyarországi demokráciában (a szerző itt utalt a költségvetési iroda létrehozásának ötpárti támogatására). Úgy tűnik, hogy Orbán kötéltánca pillanatnyilag nem zavarja a választókat: a felmérések eredményei továbbra is a Fidesz tetemes előnyét jelzik. Ez azonban kevésbé lehet azzal összefüggésben, hogy Orbán miként vélekedik a kormány legitim vagy illegitim voltáról, mint inkább a szegények érdekében tett kezdeményezéseivel, elsősorban is a tavaszra tervezett népszavazásra vonatkozó javaslatával.