A The New York Times, a világ egyik legtekintélyesebb napilapja, évről évre megválasztja az év embereit, azokat a személyiségeket, akik az adott esztendőben a legtöbbet tették – bármennyire is nyomasztóan közhelyesnek hallszik – az emberi haladásért.
2011-ben a nagy amerikai lap szerint az év emberei a tüntetők. És egyformán gondolnak itt az év végéig tartó, de még korántsem befejeződő arab tavasz lelkes és minden esetben a személyi szabadságukat, a biztonságukat, de életüket is kockára tevő résztvevőire, az indiai tüntetőkre, akik kikényszerítették, hogy az indiai parlament fontos törvényeket változtathasson meg. Az értékelés vonatkozik azokra az amerikai tömegekre, amelyek New Yorkban, Washingtonban, Los Angelesben, Chicagóban, San Franciscóban s a világ kilencszáz nagyobb városában tüntettek a bankok rémuralma, növekedő befolyása, a világot meghatározó áldatlan szerepe ellen. De gondoltak legújabban az oroszországi tüntetőkre is, akik a választási csalások ellen vonultak fel, életüket és személyi szabadságukat kockáztatva, és a szíriai tiltakozókra, akik immár kilenc, tíz hónapja akarják kikényszeríteni a diktátor távozását. A szíriai vezér azonban – ha lehet – még a végül megbuktatott ezredesnél, Kadhafinál is elvetemültebb, túl is tesz rajta, eddig több mint hatezer áldozata van a szabadságküzdelmeknek, ami természetesen kivívta a mai világ megütközését és ítéletét, de változás még nincs.
2012 tehát a tüntetők éve, akik helyreállították az elmúlt időszakban kissé megkopott civil társadalom becsületét, s bebizonyították az arab világtól Amerikáig, Oroszországig és Indiáig, hogy igenis képesek használni és felhasználni demonstrációik megszervezésekor az internet közösségi lapjait...
