Ezen az ülésen elhangzottak egyértelműen bebizonyították, az RMDSZ berkeiben nagyon nagy a félelem, hogy a következő választásokon elveszítik uralkodó pozícióikat, tekintettel az Erdélyi Magyar Néppárt megjelenésére a politikai palettán, és az RMDSZ népszerűségének folyamatos csökkenésére a magyarság körében.
Szerintem a sepsiszentgyörgyi helyszín megválasztása annak tudható be, hogy a legutóbbi helyhatósági választáson az MPP itt, Háromszéken érte el a legjobb eredményt, és az elveszített teret szeretné az RMDSZ visszahódítani, ahogy ez Markó Bélának a "két pártocskára" vonatkozó, fölényeskedő, gőgös kijelentéséből kiderül.
Nem beszéltek arról, hogy az RMDSZ támogatottsága az utóbbi időben a felére csökkent, hogy az eredmények jelentéktelenek, hogy a székelyföldi megyék gazdasági és szociális mutatói a leggyengébbek (munkanélküliség, javadalmazás, életszínvonal stb.), hogy az RMDSZ kormányzási részvétele ellenére nincsenek munkahelyek, önálló magyar egyetem, kisebbségi törvény, önrendelkezés, autonómia. Mindezekről nem szólt a krónika.
Hiszem, az erdélyi magyarság végre ráébred arra, hogy nemcsak az RMDSZ uralkodása az egyetlen esély nemzete javulására, elvárásainak megvalósítására. Ez az elv főleg a falusi lakosság körében érvényes, ahol a jelenlegi RMDSZ-es polgármesterek (ezek vannak többségben) most is kiskirályként uralják a szavazókat, és különböző aljas megszorító eszközökkel arra késztetik őket, hogy csakis a tulipánra voksoljanak. Az utóbbi választásokon a falusi szavazatok döntöttek. Teszik ezt azért, hogy egyeduralmukat bebiztosítsák, és mint valamikor a volt községi párttitkárok, azt csináljanak, amit akarnak.
Ezen az ülésen nem esett szó a legfontosabb problémáról, éspedig arról, hogy a magyarság száma vészesen fogy, és hiába beszélünk az arányok pozitív voltáról, ha az abszolút számokban az utolsó népszámláláshoz képest kb. kétszázezerrel kevesebben leszünk. Ne áltassuk magunkat azzal, hogy jobbak az arányok. Ez nem mond semmit, mert ha ez a folyamat folytatódik, 20–30 év múlva megszűnik a tömbmagyarság, viszont a románság marad.
Tehát az eddig is jellemző műsor ment: a dicsekvés, a semmitmondás, a lényeg mellőzése, az ellenfél lebecsülése, becsmérlése stb. A lényeg, amit hangoztattak: "jó úton járunk, és az RMDSZ kapuja nyitva áll mindenki részére". Valóban nyitva, de azon többen jönnek ki, mint akik bemennek...
Jobb lenne, ha az RMDSZ csúcsvezetését a szeretettség, a másság megbecsülése, az eredménytelenség elismerése jellemezné, nem pedig a mindenáron kormányzás, amely semmit sem jelent a magyarság számára, csakis az egyéni érdekeket védi és erősíti.
KOVÁCS GYULA, Sepsiszentgyörgy
