Engedtessék meg nekem, hogy pár sorban elmondjam a véleményemet a hétvégi eseményekről. Szégyellem magam, mert a napi sajtó elolvasása után még egyszer bebizonyosodott számomra, hogy jellemtelen kis akarnokok képviselnek minket az RMDSZ színeiben!
Szégyen a józanul gondolkodó emberekre nézve, ha tehetetlenül eltűrjük, hogy a szervezet örökös főmuftija, aki átadta az elnökséget saját alakjára nevelt utódjának, megengedi magának, hogy cinikusan, gúnyosan le plüssmacizza Tőkés Lászlót, akit népünk szeret és tisztel! Pofátlanság a javából, mert amikor Tőkést és családját a szeku fenyegette, ő felvállalta az eltüntetésének a lehetőségét, és kitartott igaza mellett! Ebben az időszakban Markó Béla nyugodtan írogatta esszéit, ki is adogatta őket, és köszöni, jól volt.
És önök gúnyolódnak Tőkéssel!? Szégyellem magam, mert az "érdekképviseletem" nagyon kezd hasonlítani a kommunista pártra, és ezt nagy lelki nyugalommal ki is jelenti: "aki nincs velünk, az ellenünk van!" Ezt utoljára ilyen nyíltan Sztálin Jóska bátyánk jelentette ki anno! Ő a Gulágra küldte a neki nem tetszőket, az RMDSZ-nek hál’ istennek nincs meg ehhez az ereje, ezért csak pénzügyileg próbálja tönkretenni a másként gondolkodókat, akik voltak olyan pofátlanok, hogy elindultak, és győztek ellenük! Lásd Barót és Kézdivásárhely ellehetetlenítését, mit számít az a pár tízezer magyar? Aki nem RMDSZ-es, az nem magyar? És még sok minden van, amiért ártatlanul ég a pofám! Amúgy ott voltam szerdán az író-olvasó találkozó előtt, de rádöbbentem, hogy itt nem a költő, hanem a politikus dominál! Rendőri készültség, verő- meg kidobólegények, öltönyös, nyakkendős, kötelezett résztvevők, nem az én stílusom! Mi páran odamentünk, utcai viseletben, ahogy normális, és biztos, hogy senki nem bántotta volna a költőt, hanem esetleg egy civilizált vita keretében elbeszélgettünk volna mindenről. De erre nem volt lehetőségünk, így hát hazamentünk csendesen, keserű szájízzel.
Annyit megígérhetek, pedig 2000 óta távol tartom magam ettől a balkáni politikától, hogy a kampányra reaktiválom magam, és az RMDSZ által "megmentett" 500 lejes nyugdíjamból papírt, filctollat és ragasztót vásárolok, és ahol RMDSZ-es plakátot látok, ott helyben gyártok egyet én is, és melléje ragasztom. Például azt, hogy "Mennyi pénz van a zsebedben, autonóm székely? Köszönd nekik" – nyíl a tulipán felé. Egyelőre ennyi, kérek mindenkit, amikor itt lesz az ideje, mutassuk meg, hogy a fák nem nőhetnek az égig!
Tisztelettel: VAJDA DÉNES, Sepsiszentgyörgy
