A Komédiásgyónást ebben az évben sem sikerült a város, a színház, a barátok és a család karácsonyfája alá tenni. Fiatal koromban a világhírű moszkvai Tretyakov Képtárban láttam egy egész falat betöltő festményt, amelyet a művész harminc évig festett.
Miután meghalt, a kép befejezetlen maradt. Én a Gyónást csak öt éve írom, és még csak... 76 éves vagyok. Sorsa van a kéziratoknak is. Kiszámíthatatlan sorsa. Például egészen véletlen, hogy az 550 éves várost (is) köszönteni kívánó könyv kézirata pontosan 550 oldalra sikeredett. Színészéletem egyik legszebb kalandja az utcai komédiázás. A Szent György-napi csatangolás szekéren és gyalog, a néhány jókedvű, mindenre kész fiatallal. Az örömosztás úton-útfélen... Miközben a Szent György-legendát meséltük, játszottuk, énekeltük, a Lovaggal "összebarátkoztunk". Az egy évig tartó "születésnap" alatt az időből minket figyelő névadó láthatta, hogy mint fénylik fel a város sok színe, ereje, szépsége, bátorsága, hite. Látta, és hallgatott. Karácsonykor váratlanul "üzent" nekem. Tartsak "sajtótájékoztatót", és közöljem a várossal, hogy páratlanul izgalmasra sikeredett a születésnap, de még hiányzott egy moccanásnyi, egy parányi, egy semmi mással nem helyettesíthető valami. Valami, ami felfénylett szinte az utolsó pillanatban: a város magához ölelt egy kis csapatnyi utcagyermeket. Felvállalta sorsukat, és átadta számukra a Koldus és királyfi otthont. Így teljes a névadó lovag öröme. Jó szívvel teszek eleget kérésének, annál is inkább, mert közel két évtizede tolmácsoljuk üzenetét a legendának is: Az Úr egyházát építsétek, a szegényeket, kitaszítottakat, a legkisebbeket segítsétek, szeressétek!
Ezennel megtartottam a "sajtótájékoztatót". Más dolgom már nem maradt, mint megírni a még nem létező könyv 551. oldalát, amely a szélnek eresztett, de a város moccanó lelkiismeretének köszönhetően a megmentett gyermeksorsokról szól. Ha a Teremtő tervében benne van, hogy a Komédiásgyónás megjelenjen, akkor megjelenik.
Én mást nem teszek, mint hogy hálát adok a Mindenható Istennek, hogy ebben a titkokkal teli, küzdelmesen szép sorsú városban ötvenhárom esztendei komédiás szolgálat után otthon érezhetem magam.
László Károly
