A tévének, a világhálónak köszönhető, hogy az újévköszöntés szokásai is visszahúzódtak a családba, baráti közösségekbe. A városias utcabálok a nap csak néhány óráját veszik igénybe, a gyerekek kedvence a tűzijáték, és ha ilyen nincs, akkor a tévé segítségével akár világkörútra is indulhatunk, hogy lássuk, milyen a szilveszterezés Ausztráliában vagy Brazíliában.
Ott, ahol a magyarság tömbben él, a kulturális ünnepi "me­nü" szinte teljességgel magyar vonzatú. Az egyórás idő­zó­nás különbség a mi szilveszterünket az anyaországi időpontra helyezi át. Hosszú ideig megadtuk a "császárnak" azt, ami neki jár, és a román éjfélkor is röppentek petárdák, szikrát szórtak a csillagszórók, s a pezsgővel koccintó magyar férfiak is lekiabálták az erkélyről, hogy "La mulţi ani!" Aztán, egy óra múltán következett a magyar nemzeti ima, amelyet együtt énekeltünk a magyar nagyvárosok ünneplőivel.
Ez a szokás az idén módosult az ostoba politikusoknak köszönhetően. Ma már kevesebb a "La mulţi ani!", és a szolnoki szilveszteri gálaműsoron román éjfélkor a Székely Himnusz hangzik el. Ez a replika a magyar–székely-magyar hokimeccs himnuszbotrányára, s az ezt megelőző gyermekes incidensre, amikor a csapat egyetlen román legénykéje megkövetelte volna, hogy a magyar környezete is az ő nyelvén beszéljen. A himnuszéneklés erőltetése, a hazai hokicsapat "románosítása" tovább torzítja majd az egymásra utalt két nemzeti közösség közötti viszonyt.
Az erdélyi magyar tévénézőnek is idén az egyik fő témája Magyarország alkotmányának ünneplése volt, hisz ez nemzeti alkotmányként bennünket is közvetlenül érint. Sajnos, már az ilyen nagyságrendű ünnepekre sem kerül sor "hoki típusú" botrány nélkül. A budapesti szocik és társaik, akik a parlamenti választásokat megelőzően zöldbe öltöztek volt, most újra vörösbe borulva lángoltak az Operaház előtt.
Míg a nézőtéren az ünnep méltóságához illő műsorral köszöntötték az új alkotmányt, addig kinn volt köpködés, lökdösés, káromkodás, kormányt váltó fenyegetőzés...