A harmadik londoni olimpia kétségtelenül megmozgatja a klubok, egyesületek, edzők és nem utolsósorban a sportolók érdekelődését, hiszen mindenki olimpiai részvételről álmodik.
Álmodni lehet, az nem vitás, viszont a londoni részvétel ma már igen tekervényes. Mindenekelőtt részvételi kvótát kell szerezni, az olyan sportágakban, mint az atlétika, úszás, előírt szintet kell teljesíteni. A kvótaszerzéshez, szintteljesítéshez igen alapos felkészülés szükségeltetik, és sok verseny. A felkészülés biztosításához anyagi háttér kell, a szintek teljesítéséhez, túl a felkészülésen, versenysorozat kell, rangos versenyek. Ezeken ma már meghívás alapján lehet részt venni, a meghívás pedig az előző eredményekre alapoz. Na de ezt tudja mindenki, aki nekivág a kvalifikáció utolsó egyenesének, véghajrájának. Mindenki, köztük Sánta Károly, az MSC négy atlétájának – Florin Purcea, Iulian Ganciu, Ancuţa Bobocel és Mihaela Loghin – edzője, aki okulva az 1996-os atlantai olimpiát – mint ismeretes, akkor az MSC három atlétája vett részt, név szerint Florin Ionescu, Petre Olteanu és Stela Olteanu – megelőző felkészülési periódus tanulságaiból, most is Afrikát, egészen pontosan Kenyát (mi mást, ha nem Kenyát, a világ közép- és hosszútávfutásának Mekkáját) választotta a ráhangoló edzőtábor színhelyéül. Előrebocsátom, nem a város pénzén.
– Itt van a világ közép- és hosszútávfutásának színe java – mondta telefonbeszélgetés során Sánta Károly –, nincs ebben túlzás, ha azt mondom, mintegy kétezren lehetünk itt, a kenyai edzőtáborban, ahol remek feltételek között edzhetnek az atléták. Purcea 400 és 800 méteren szeretne részvételi szintet teljesíteni, Ganciu 800 méteren, Bobocel 3000 m akadályfutásban és Mihaela 1500 és 5000 méteren. Tudjuk, mire vállalkoztunk. Az atléták teljes mértékben ráhangoltak a cél elérésére, fantasztikus szorgalommal, erőbedobással dolgoznak nap mint nap. Most ez a fontos, s nem az, hogy milyen szinten vannak. Az a szint a munka függvénye, s napról napra változhat.
– Így igaz – szóltam vissza –, akkor hát: Jó munkát, atléták!
Annyit azért hadd mondjak még el, hogy Purcea immár négy éve az MSC atlétája, Turnu Măgureléről igazolt a szentgyörgyi klubhoz, Ganciu tulceai születésű, ő a tavaly érkezett, Bobocel Szörényvárából indult, s a Dinamo közreműködésével került az MSC-hez mint olimpiai kerettag, Mihaela Loghin pedig sepsiszentgyörgyi, ő itt kezdett atletizálni, itt nőtt felnőtt korosztályú atlétává, s lett a hazai élmezőny tagja. Purcea húsz, Ganciu tizenkilenc, Bobocel huszonegy, Loghin huszonnégy éves.
Jóslásokba nem bocsátkozom, egyszerűen csak érdeklődéssel várom a fejleményeket. És szurkolok az atlétáknak, akárcsak a birkózó leányoknak – Dobrénak, Munteanunak, a Tatár testvéreknek... – azért, hogy valóra válthassák álmaikat, köztük az olimpiai részvételt. (-ros)
