A Vatikáni Múzeum a legmodernebb technológiával védi a Sixtusi-kápolna freskóit. Szenzorok segítségével ellenőrzik a reneszánsz freskók állapotát. Nem a legesztétikusabb, de hasznos – írta a L’Osservatore Romano szentszéki napilap a Michelangelo festette kápolnában felszerelt műszerekről. Aki mostanában jár a Vatikáni Múzeumban, és az ember teremtésének jelenetére kíváncsi, a Sixtusi-kápolna mennyezetén, a festmények előtt ide-oda mozgó fekete csöveket is észrevesz. Az olasz sajtó máris elnevezte őket "ijesztő űrbéli lénynek".
Hi-tech szemek ezek: harminchat a levegőben lóg, tizennégyet a freskókeretekben rejtettünk el – magyarázta Antonio Paolucci, a Vatikáni Múzeum igazgatója. Az 1980–1999 között restaurált Sixtusi-kápolnát 2010-ben "porolták le" utoljára, de az évente több mint négymillió látogatót fogadó kápolna falai folyamatos karbantartásra szorulnak. Most cserélték ki az 1983-as klímaberendezést, a szenzorok pedig a hőmérséklet és a páratartalom változását jelzik a kápolna különböző magasságában, valamint a freskókra letelepedő porszemcsék vastagságát és összetételét. A látogatók kibocsátotta szén-dioxid koncentrációját is mérik. A Sixtusi-kápolnának sokkal több látogatója van, mint a Vatikáni Múzeumnak, mivel sokan a múzeumon való végighaladás során gyakran kétszer, háromszor is visszatérnek a kápolnába, mely így a múzeum legjelentősebb termévé válik, és kiemelt védelemre szorul – mondta Paolucci.
