Az alkohol hatásának vizsgálatára már sok állatkísérlet történt, nem kevés ilyen kutatás egereken folyt, de az emberi alkoholizmus és az egerek lerészegítése között alapvető különbségek vannak. A kísérleti állatok csak akkor itták a szeszt, ha semmi másféle folyadék nem volt elérhető, és csak úgy váltak részeggé, ha a kutatók beléjük töltötték az alkoholt. Grahame pro­fesszor úgy gondolkodott, hogy olyan egereket kell kitenyészteni, melyek úgy viselkednek, mint az alkoholista emberek: szükségük van a szeszre, mind többet isznak belőle, és annyit fogyasztanak, ami meghaladja azt a mennyiséget, mint amit a májuk elbontani képes. Az alkoholszakértő 1997-ben kezdte annak az egértörzsnek a kitenyésztését, amely az előbbi feltételeknek megfelelt, és új vizsgálatait már ezeken az állatokon végezte. Az új egerek negyven generáció után minden kirakott folyadékból az alkoholt választják, és annyit isznak, hogy véralkoholszintjük háromszor olyan magas, mint az autóvezetés esetén azonnali leállítás amerikai értéke. Ehhez, testsúlyra számítva, annyi szeszt kell elfogyasztaniuk, mint a legsúlyosabb alkoholista embereknek – olvasható a tanulmányt ismertető Addiction Biology szakfolyóiratban.
Az Egyesült Államokban becslés szerint 17,6 millió súlyos alkoholista él, és a szakemberek véleménye szerint kezelhetők, de nem gyógyíthatók. Jó lenne, ha sikerülne olyan genetikai eltéréseket kideríteni, melyek az alkoholizmus hátterében előfordulnak, és az új kísérleti állatok kitenyésztése ezt esetleg lehetővé teheti. Az egerek génjei 80 százalékban megfelelnek az emberek génkészletének, és ezért itt megközelíthető volna Grahame professzor szerint az alkoholszenvedély kezelése, ha ebben tényleg van szerepe a genetikának. "Az új, alkoholista egértörzs lehetővé teheti, hogy jobban megértsük azokat az alapvető agyi mechanizmusokat, amelyek a szesz fogyasztásával kapcsolatosak, megismerjük a toxikus hatás hátterét, és így közelebb jussunk a gyógyításához" – nyilatkozta a kutatás vezetője.