Laikus meghatározás szerint az a jó alkotás, amitől az embernek libabőrös lesz a háta, összeszorul a gyomra, vagy pedig magáról megfeledkezve sír és nevet.
Esetleg úgy elmélázik egy versen, hogy kiesik kezéből az éppen megvásárolt könyv... (A képen Tarján Tamás, Dragomán György, Szabó T. Anna, Závada Pál és Várady Szabolcs). A Bod Péter Megyei Könyvtár pénteki irodalmi estjén percről percre érezni lehetett a felolvasott művek által keltett hatást: Szabó T. Anna finom lírája, Dragomán György oly ismerős gyermekkori történetei, Várady Szabolcs tréfás rímei, Závada Pálnak az 1940-es kolozsvári bevonulással kezdődő, vérbő regényrészlete, a moderátor szerepét is eljátszó Tarján Tamás iróniája igencsak gazdag merítésnek bizonyult egyetlen alkalomra. A Gábor Áron Teremben középiskolás fiataloktól felfelé minden korosztály egyszerre tapsolt vagy fojtotta vissza lélegzetét is, eleven cáfolatául annak a vélekedésnek, hogy a kortárs irodalom érthetetlen, emészthetetlen és unalmas, és manapság már nem olvas senki. Dehogynem. Ilyen élményeket nem lehet kihagyni...
