Úgy tűnik, a romániai egészségügy legnagyobb rákfenéje a politikai befolyásoltság. Talán még pénzből is több van, mint jogbiztonságból, az egészségpolitikusok oly könnyen változtatják a törvényeket. E tekintetben nem új keletű a hazai egészségügy privatizálása, hisz eddig is magán- és pártpolitikai érdekek szerint működött a rendszer, nincs tehát új a nap alatt.
Ami mégis borzolja a kedélyeket, nem csupán az, hogy kereskedelmi társaságokká alakulhatnak a közkórházak, magán-biztosítótársaságok rendelkeznek majd a lakosság által befizetett járulék fölött, hanem az a káosz is, ami általánosan jellemzi a hazai egészségpolitikát. Amíg nem próbáljuk ki, nem tudhatjuk, mi a jó és mi a rossz, azt ellenben nap mint nap tapasztaljuk, hogy bármilyen új rendelkezés lát napvilágot, annak a beteg, a kiszolgáltatott ember issza meg a levét. Emelkednek a gyógyszerárak, fizetni kell az eddig ingyenes konzultációkért, reszketni azért, ha kórházba utalnak, meggyógyulunk-e a törvény szabta három nap alatt, vagy fizetjük a többletköltségeket. Mi történik, ha a keretet túllépve huszonegyediknek toppanunk be a családorvosi rendelőbe, és nem kapunk ingyenes és kedvezményes gyógyszerre érvényes receptet, lesz-e sürgősségi mentő, amely értünk jöjjön, ha életveszélybe kerülünk? Ezekre a kérdésekre várjuk a választ a törvényhozóktól, ám ők az egymásra acsarkodással vannak elfoglalva, azt boncolgatják, ki mit rontott el, miért okolható.
Tisztelt urak, a bűnöst, a bűnösöket az önök háza táján kell keresni, azok körében, akik meghozzák a rendszert bizonytalanná tevő, a jó szakembereket elüldöző, a lakosságot megnyomorító döntéseket. Ha pedig csak annyira telik eme díszes társaságtól, hogy összefoldozzon egy ellentmondásokkal teli törvényt, lássa be, az egészség nem üzlet, nem politikai játszótér, és hagyja, hogy a közvita hátralevő időszakában a szakemberek tegyék meg módosító javaslataikat, mentsék, ami még menthető. Majd a törvény alkalmazásakor legyen résen, ne a kiskapuk politikája érvényesüljön, legalább annyi ideig tartsa és tartassa be a jogszabály előírásait, hogy kiderüljön, mi a hibája, mi az, amin javítani kell. Persze, azt is tudjuk, a próbaidő alatt úgy bebetonozhatják magukat az egészségbiztosítási kiskirályok, hogy csak újabb drasztikus változtatásokkal lehet majd visszavonni tőlük a jogköröket.
Mégis, ha ez nem történik meg, és nem jut nyugvópontra a jelenleg ingaként mozgó egészségpolitika, nemcsak a rendszer omlik össze, de áldozatai is lesznek a lakosság körében. Akik egyébként egy hasonló gazdasági potenciállal rendelkező ország jól szervezett és stabil egészségügyi hálózatában, átgondolt biztosítási rendszer mellett az adott körülményeknek megfelelő lehető legjobb ellátást kapnák.