Dalit dilemmaElnyomottból a középosztályba

2012. január 14., szombat, Gazdaság

Hari Kiszán Pippált mindig tisztátalannak tartották, mert egész családja az, évszázadok óta. A tanítók külön ültették a többi diáktól, a főnökei néha nem tartották szükségesnek megfizetni az általa elvégzett munkát.

Pippál ugyanis dalit, vagyis egyike azoknak a kirekesztetteknek, akiket korábban érinthetetlenek gyűjtőnéven tartottak számon Indiában (Mahátma Gandhi haridzsánoknak, Isten gyermekeinek nevezte őket). Mivel a hinduizmus bonyolult társadalmi létrájának legalsó szintjén született – tulajdonképpen kaszton kívülinek számított – , nem étkezhetett együtt a felsőbb kaszthoz tartozókkal, nem ihatott az ő kútjaikból. Úgy tartották, hogy nem jogosult más életre, mint az apja, aki írástudatlan suszter volt. Ma viszont azt mondják rá, hogy gazdag ember. A hatvanéves Pippál ugyanis egy kórház, egy cipőgyár, egy autókereskedés és egy kiadóvállalat tulajdonosává vált. "A szívem mélyén dalit vagyok, de a jó ruhákban, a finom konyhával és a virágzó üzletmenettel úgy élek, mint egy felső kaszt tagja" – mondta az amerikai hírügynökségnek. Ma gazdagabb, mint megannyi bráhmin – így nevezik a kaszthierarchia legfelső szintjén lévőket. "Sőt – fűzi hozzá – , több vagyok, mint egy bráhmin!"

A lassú változás jelei
Az egyre inkább globalizálódó India mindmáig képtelen volt teljesen megszabadulni több száz éves, mélyen gyökerező kaszthagyományaitól. "Az én életem jó – magyarázta Pippál. – De igen sok ember élete nagyon rossz."
A 170 millió indiai dalit alig egyharmada tud írni-olvasni, több mint negyven százalékuk napi két dollárnak megfelelő jövedelemből tengődik, a gyermekhalandóság soraikban jelentős mértékben meghaladja a többi kaszt adatait; sokkal több az alultáplált közöttük, ám sokkal kevesebb azoknak a száma, akik a születést követően elégséges gondozásban részesülnek. Maga a dalit szó az indoárja dal tőből ered, amely elnyomott, ellenőrzött jelentéssel bír.
Noha a kasztok szerinti megkülönböztetést már több mint hatvan éve tiltja az alkotmány, és az érinthetetlen szó használata tabunak számít, minden évben több ezer támadás éri a dalitokat, és emberek százait ölik meg soraikból. Az indiai lapokban ilyen történeteket lehet olvasni tucatszám­ra: egy 14 éves dalit fiút megöltek, mert vezetékneve azonos volt egy magasabb kasztbeli fiú nevével; egy hetvenéves dalit férfit rokkant lányával együtt élve elégettek, miután kutyája megugatta a magasabb kaszthoz tartozó szomszédokat; egy férfit elgázoltak az üzemanyag-állomásnál, mert nem volt hajlandó átadni a helyét egy felsőbb kaszt tagjának.
Mégis, a hosszú múltra visszatekintő, merev hagyomány közepette a lassú változás jelei is tapasztalhatók. Megmutatkozik ez a lakáskörülményekben, a háztartás felszereltségében. Bizonyos, kaszthoz kötődő tradíciók halványulni kezdtek, például ritkábban ültetik külön a dalitokat a más kaszthoz tartozók esküvőin. Bár még ma is a legtöbb dalit mezőgazdasági munkásként tartja el magát, létrejött egy gyarapodó középosztály, amelynek igen sok tagja ma köztisztviselő lehet az ezt elősegítő törvények révén.


Megállják helyüket
"A kaszt szorítása enyhül" – szögezte le Csandra Bhán Praszád dalit író, társadalomtudós, aki egykor marxista aktivista volt, ma pedig arra igyekszik rávenni a szegény sorsú dalitokat, hogy vegyék észre a kapitalizmus pozitív oldalát is. "A fogyasztói társadalomban a vagyon fontosabb a kasztnál, legalábbis igen sok esetben az lehet. A gazdaság növekedése elősegíti a városiasodást, lehetővé teszi az alacsonyabb kaszthoz tartozó indiaiaknak a hagyományos falusi társadalomból való kitörését. A hagyományos kereskedő kasztok már nem elegendők minden poszt betöltésére, így mások is esélyt kapnak az üzleti életben" – fejtette ki. Szerinte az új milliomosok léte bizonyítja, hogy a dalitok megállják a helyüket a globalizált világban.
A dalit milliomosok többsége kisebb presztízst élvező iparágakban gazdagodott meg: munkáslakótelepek építőiként, hatalmas betoncsövek vagy olcsó műanyag ingek gyártóiként. Senki sem tudja, hány dalit nagyvállalkozó emelkedett ki, amióta India liberalizálta gazdaságát az 1990-es évek elején, és elindította az egyik leggyorsabb növekedési folyamatot a világon. Minden bizonnyal több száz, de talán több ezer is.
A dalit üzletemberek egyre nyíltabban lépnek színre. Egy évtizede még rendre megváltoztatták vezetéknevüket, mivel abból mindig kitűnik, ki melyik kaszthoz tartozik. Ma viszont saját üzleti kamarájuk van, és a kereskedelmi vásárokon önállóan állítanak ki. Vezető kormánytisztviselők felvetették egy kockázati tőkealap létesítésének gondolatát is, hogy az támogassa az indiai alsóbb kasztok vállalkozóit.
A szupergazdagokat tenyerén hordja az indiai média, ami egyesek szemében bizonyítani látszik, hogy India egyre kevésbé érzékeli a kasztkülönbségeket. Anánd Tel­tumbde, az ismert dalit aktivista azonban nonszensznek tartja ezt a véleményt. Sze­rinte az ilyesfajta sikertörténetek jól csengenek az indiai középosztály fülében, de nem feledtethetik, hogy bár az egész világ megváltozott, a jó sorba került dalitok aránya a tíz százalékot sem éri el. "Kilencven százalékuk továbbra is nyomorúságos körülmények között él" – hangsúlyozta.


Cipőkészítéssel kezdte
Maga Pippál a kemény munkának és önbizalmának tulajdonítja sikerét: gyerekkorától meg volt győződve arról, hogy egykor nagy ember lesz. Amikor elvégezte a középiskolát, apja megbetegedett, úgyhogy családja támogatására riksásként kellett dolgoznia.
Felemelkedése azzal kezdődött, hogy egy valamelyest tehetősebb dalit családból való lányt vett feleségül. A családnak volt egy kis cipészműhelye – a dalitok hagyományos foglalkozása ez, mivel a cipőt elpusztult állatok bőréből készítik. Ám Pippál megváltoztatta apósa műhelyének profilját, luxuscipőket készített, és több nyelvet is megtanult, hogy könnyebben árulja portékáját. Cipőgyárában ma háromszáz munkás naponta ötszáz, kézzel varrott cipőt állít elő, közülük a drágábbak ára meghaladja az ötszáz amerikai dollárt is.
A profitot előbb kis Honda-autókereskedésbe, majd a kórházba fektette be. India privát egészségiparában hatalmas haszon érhető el, mivel az új középosztály kerüli a kétes színvonalú közkórházakat.
"Semmit sem tudtam a kórházakról" – emlékezett vissza nevetve az üzletember. A bráhmin orvosok először nagyon vonakodva szerződtek vele, "de ma már sok pénzt keresnek nálam". Még messze van attól, hogy milliárdos legyen, de évente már 12 millió dollár körüli jövedelme van.
A Heritage Kórház első látásra nem tűnik a csúcsnak. Pippál irodájában foltos a zöld szőnyeg, a festék felhólyagzik és lepattog, a főbejáratnál munkálkodó kőművesek miatt a pácienseknek a kórház melletti Honda-kereskedés alatti bejáraton át kellett közlekedniük. Ezzel együtt a létesítmény még mindig tisztább és jobban felszerelt, mint a legtöbb indiai közkórház: 150 ágyra 187 fős orvosi személyzet jut, onkológusoktól a plasztikai sebészekig.
Pippál útja így sikertörténet. Gazdag, tisztelettel köszöntik az utcán, gyermekei jó iskolába járnak, és barátai a legkülönbözőbb kasztokhoz tartoznak. Mégis, sokszor úgy érzi, hogy megvetéssel néznek rá. "Ezek a fickók átkozottul okosak – jegyezte meg a felső kasztokhoz tartozó üzletember partnereiről. – Amikor a profitról van szó, minden rendben van a kasztom tekintetében. Magukban azonban azt gondolják: mégiscsak dalit..." (MTI-Press)

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 516
szavazógép
2012-01-14: Nemzet-nemzetiség - B. Kovács András:

Aláírásgyűjtéssel a kisebbségekért (Jegyzet)

Nagyszabású uniós szintű kezdeményezést vázolt fel tavaly év közepén a Székely Nemzeti Tanács az új, lisszaboninak nevezett szerződésre mint EU-s alapokmányra támaszkodva, majd az erdélyi magyar pártokhoz fordult, álljanak mögéje próbálkozásában.
2012-01-14: Gazdaság - :

Második tartóoszlop is kellene

Az Európai Unióban a költségvetési politika szorosabb összehangolását előirányzó új kormányközi szerződés után (aláírását március 1-jére tervezik) a gazdasági növekedésre és a munkahelyteremtésre kell nagyobb figyelmet fordítani, Németország és Franciaország gazdaságösztönző, versenyképességet növelő és munkahely­teremtő intézkedésekre tesz javaslatot – jelentette be január 9-én Berlinben Angela Merkel német kancellár.