Ilyenkor a férfiak többsége nincs igazán elemében, kevés önbizalommal kezdenek neki az újszülött gyermekükkel való foglalatosságnak. Valahol van egy pont, nem sokkal azután, hogy a kisgyermek megszületik, amikor minden újdonsült édesapára rátör a felismerés: "Te jó ég, apa vagyok!" – a felelősséggel és az összes elvárással együtt, amelynek innentől kezdve maradéktalanul meg kell felelni. Néhányuk számára ez a hirtelen jött megvilágosodás már a kórház lépcsőin bekövetkezik, amikor hazaindulnak a kicsivel. Másoknál még kell egy kis idő ehhez. Előbb-utóbb persze minden apa rájön: élete alapjaiban változott meg. Ez akár észrevétlen, akár drámai, mindig meglepetésekkel teli.

Erő és férfiasság
Ami az apaság első néhány hónapját megkülönbözteti az azt követő évektől, a teljes zavar és a sokszor egymásnak ellentmondó érzelmek. Az egyik oldalon ott áll az erő, a férfiasság, a büszkeség érzése, hogy egy új életet teremtett, a másik oldalon a teljes tanácstalanság, bizonytalanság és esetlenség. Fogalma sincs, hogy mit akar a csöppség, és nemhogy nem képes kielégíteni az igényeit, de sokszor nem is érti, hogy vajon mit szeretne. Felfedezi magában a szeretet eddig számára ismeretlen formáját. Semmi nem hasonlítható ahhoz a mindent elragadó szeretethez, amit a gyereke iránt érez. Ez az érzés a gyakran elhangzó "megeszlek, annyira szeretlek"-hez hasonlítható leginkább. Amikor a pucér kisgyerek ott fekszik a karjaiban fürdetésre várva, nem lehet nem gőgicsélni, összevissza puszilgatni vagy "megenni" a csupasz, csöpp lábacskákat.

A kettősség érzése
Előfordulhat, hogy egy nap mint derült égből a villámcsapás tör rá, az intenzív szenvedélyt felváltotta egy furcsán légüres érzés: "Ismerem én ezt a gyereket?" Ilyenkor legszívesebben elrohanna, ezt az egész apadolgot maga mögött tudván. Elég nagy az esély arra, hogy ezt azonnal felváltja a hihetetlen bűntudat érzése, amiért ezek a gondolatok egyáltalán felmerültek benne. Hiszen ha nem szerelmes a nap minden percében a gyerekébe, akkor már nem is jó apa. Igaz ez? Egyáltalán nem. A kettősség érzése teljesen normális, és bőven belefér a jó apákról alkotott képbe. Az újdonsült "kispapáknál" is beüthet a levertség érzése. Mert bár a legtöbben azt gondolják, hogy a szülés utáni depresszió kizárólag az anyákat érinti, ez bizony sokszor az apákra is rátör, csak másképpen. Míg a nőknél a hormonszintváltozásokat lehet a kiváltó oknak tekinteni, a férfiaknál inkább azt, hogy most újra meg kell birkózni a mindennapok valóságával.

Félelmek leküzdése
A babavárás időszakában a szülők állnak a középpontban, mindenki nekik gratulál, hogy milyen izgalmas idő előtt állnak, és sok mindent elnéznek az apának is. De neki már pár héttel a csöppség megszületése után vissza kell térnie a munka taposómalmába. Ráadásul ő sem tudja kipihenni magát, és a lakás sem olyan rendezett, mint azelőtt. Ez elegendő ok ahhoz, hogy bárkit lehangoljon. Az apaság első pár hónapja teli van félelmekkel, hogy nem tud majd az elvárásoknak megfelelni. Azt érezheti, hogy nem képes védelmezőként fellépni családja oldalán, nem tud majd megfelelően gondoskodni róluk, tanácstalan, hogy mit kezdjen a gyermekkel. Ezek a félelmek természetes velejárói a férfiból apává lényegülés folyamatának. A legtöbbje megszűnik, amint nagyobb gyakorlatra tesz szert a babával való foglalkozásban. Tehát előbb-utóbb ezek a szorongások elmúlnak.

Csak róla szól
Az is meglepő, mennyire megváltozik a férfi és a nő kapcsolata. Mielőtt szülőkké váltak volna, rengeteg idejük volt egymásra, megerősödött a kettejük viszonya. Ám ahogy megjelenik a gyermek, minden megváltozik, és minden csak róla szól. Az apának aludni sincs ideje, kevesebb energia jut a párkapcsolatra is. Nagyon lényeges, hogy a szülők szakítsanak egy kis időt egymásra is. A kezdő apukák gyakran elkövetik azt a hibát, hogy túl sokat adnak a baba véleményére. A kicsi élete első 6–8 hetében nem sok visszajelzést fog adni. Az egyetlen, amiben világbajnok, az a sírás. Ha az apák kitartóak, és továbbra is bűvölik a csecsemőt, nemsokára bőséges jutalomban részesülnek.

Máshogy közelednek
Ettől függetlenül érzik azt, hogy a születés részesei voltak, és ez mekkora csoda, rendkívül büszkék magukra, és a védelmi mechanizmusuk is azonnal beindul. Ahogy az újszülött elkezd erősödni, és ahogy a fejét egyre jobban tartja, úgy a papák is többet mernek vállalni. Persze, ők máshogyan közelednek az újszülötthöz, különböző mozdulatokkal, kevésbé lágyan, nem olyan puhák, simogatóak, mint az anyu, és ez meglepő módon kifejezetten jót tesz a csöppségnek. Így a papa meg a mama világából is kapnak, érzékelnek egy kicsit. Ahhoz, hogy az apa is a csapat fontos tagjának érezze magát, adjunk neki lehetőséget. A szoptatások közötti időszakokban hagyjuk őt a babával egy kis időre egyedül. Azért, hogy megtapasztalja, mit hogyan kell csinálnia anélkül, hogy valaki állandóan figyelné és beleszólna. A csecsemő hamar rájön, hogy az apja a világ legviccesebb figurája, így ne csodálkozzunk, ha ő kapja majd az első mosolyt, meg az igazi, gurgulázó kacagást.

Jelekből olvasva
A szeretve lenni új távlatai nyílnak meg előttük. A következő pár hónapban, ahogy az apa ráhangolódik a gyerekére, már tud olvasni a jelekből, és egyre inkább képes ellátni, a kicsi pedig megszokja, és megtanulja szeretni az apját. Amikor az első alkalommal rámosolyog, amikor felismeri, addig ismeretlen érzelmi területet nyit meg az apának. Amikor a kicsi átölelve belekapaszkodik vagy elalszik a mellkasán, az élet új dimenziói tárulnak fel a férfi számára. A csöppség megtanítja a tervezésre és a rugalmasságra. Mielőtt szülő vált volna belőle, az elkészülés annyit jelentett, hogy felkapta a kocsikulcsot, a pénztárcát, és indulás. Most egy apa-gyermeke kirándulás a Mount Everest-expedíciók előkészületeit igényli. Mindezt tetézve azzal, hogy készülődés közben a kicsi akár kétszer is megtölti a pelust, csakhogy tesztelje az apja idegeit. (a webibaba.hu nyomán)