Az már igazoltnak tekinthetÅ‘, hogy Közép- És Dél-Amerika nyugati partjaihoz a Csendes-óceán áramlata sodorta, és itt is megtelepedett. Akár négy hónapig is sodródhat, és akár 4000–4500 km-t megtéve juthat el távoli szigetekre, földrészekre. Ma már mindenütt megtalálható, ahol számára kedvezÅ‘ek a kör­nyezeti feltételek. Leg­is­mer­tebb exportÅ‘rei egyes amerikai országok (Dominika, Cos­ta Rica, Honduras).
A kókuszpálma magas (kb. 30 m), nagy vízellátottságot igénylő, többnyire part menti fa, hosszú, páratlanul szárnyalt leveleit, akárcsak a fáját, a bennszülött lakosság építőanyagként használja. A luxusnyaralókat népszerűsítő reklámok elmaradhatatlan csalogatója a partot csapkodó vizek fölé hajló kókuszpálma.
Egyes délkelet-ázsiai termelők idomított majmokkal szedetik le a termést. A sűrű levélbóbiták közt csoportosan megjelenő sárgásbarna, durva szőrökkel borított csonthéjú terméseknek nem könnyű a tartalmához jutni. Az alapjánál levő vékonyabb héjnál (ahol a csíra kitör) kell nyílást készítenünk, kifolyatjuk a kókuszvizet, majd kalapáccsal szétrepesztjük a héjat. Alatta egy vékony, leválasztható héj található, ezalatt a fehér (kb. egy cm-es) termőréteg, amelyből a kibúvó csíra táplálkozik. Ennek a kipréselt váladéka a kókusztej: a reszeléket forró vízzel leöntik, majd kipréselik. Vásárlásnál lötyögtessük meg a diót, ha soknak találjuk benne a folyadékot, még nincs jól megérve, keressünk másikat.
A termőréteg jelentős mennyiségű zsírsavat tartalmaz, ennek mintegy 43 százaléka laurinsav (telítetlen zsírsav), fontos baktérium- és gombaölő hatású. Sokáig nem lehet tárolni a reszeléket, mert könnyen megavasodik. Fontos az ásványianyag-tartalma is: kalcium, cink, szelén, vas. Energiaértéke magas: 100 gramm 354 kcal-t juttat szervezetünkbe.