A helytörténész Bogáts Dénes 1941-ben írt monográfiájában úgy vélte, hogy a sepsiszentgyörgyi polgárokat 1602-ben a szabad székelyekkel együtt kötelezték hűségesküre. A népességre vonatkozó adatokat csak mérlegelve használhatjuk a népességszám meghatározására.
A katonai biztosok 46 családfőt – 4 lófőt és 42 szabadost – kényszeríttettek a császár hűségére. Amint látható, a szentgyörgyiek döntő többsége nem vett részt a Georgio Basta – osztrák szolgálatban álló tábornok – által elrendelt hűségeskü letételén. Úgy véljük, hogy bizonyos társadalmi kategóriák, így a városiak sem tettek esküt. Bogáts Dénes másképp vélekedik. Összehasonlítja az 1602-es lajstromot az 1614-es katonai összeírás névsorával, és azt látja, hogy tizenkilenc családnév mindkét összeírásban megtalálható. Mivel ezek között tizenöt "városi polgár" neve azonos, arra következtet, hogy a Rudolf császára hűségesküt tevők közt nagy számban voltak a városi renden lévők. E megállapítást megerősíteni látszik az összeírók által a hűségesküt tartalmazó jegyzőkönyvbe beírt megjegyzés, amely szerint "Kézdi-Vásárhelyt és Bereczkben vadnak szabad székelyek, de azok hadban menni nem szoktak". Bogáts Dénes e bejegyzés és a családnevek alapján gondolja úgy, hogy a szentgyörgyi polgárok tömegesen részt vettek a Basta-féle hűségeskün.
A neves helytörténész véleményét azonban nem fogadhatjuk el, mert a háromszéki városok jogállása azonos volt. Erre bizonyíték több korabeli oklevél, amelyek közül megemlítjük az 1525. április 7-én kiadott királyi rendeletet. Eszerint a szentgyörgyiek csak akkor voltak kötelesek hadba menni, amikor más városok polgárai is. A szentgyörgyi polgárok hűségeskün való részvételét Bogáts Dénes azzal magyarázza, hogy a városiak csatlakoztak Mihály vajdához, amikor az Basta ellen fordult. Ennek a feltételezésnek azonban ellentmond az is, hogy a lajstromban a hűségeskün résztvevőket szabad székelynek írták. Az összeírásban hiányzik a "cívis", a városi "polgár" megnevezés. Egyértelmű, Sepsiszentgyörgy polgári népessége mentesítve volt a katonai kötelezettség teljesítése alól, akárcsak Kézdivásárhely, Bereck. Az említett jegyzőkönyvben sem a kézdivásárhelyi és berecki városi renden lévőkről van szó, hanem a köztük élő néhány szabad székely családról. Véleményem az, hogy a szentgyörgyi városi polgárokat nem kötelezték hűségesküre, hanem a településen élő szabad székelyeket, akik nem rendelkeztek városi polgár státusszal.
Véleményem szerint a hűségesküt letevő 46 család Sepsiszentgyörgy népességének egyharmadát alkotta, de azok nem városlakók, hanem falusi jogállásúak voltak. Ez érthető, ha tudjuk, hogy Sepsiszentgyörgy két jogállású településre, a városra és falura tagolódott. Nem volt külön város és külön falu rész. A városi és a falusi telkek nem különültek el, ugyanazon utcában összekeveredve éltek a különböző jogállású családok. A hasonló nevek, amelyek 1602-ben és 1614-ben is szerepelnek, arra utalnak, hogy azok egyformán közismertek voltak a városiak és a falusiak körében is.
Az adatok összevetése által megállapítható, hogy a Sepsiszentgyörgyön 1602. augusztus elsején tartott hűségeskün a Daczó családok, a nemesi renden lévők, valamint a városi polgárok nem vettek részt. Rajtuk kívül még sokan kibújtak a hűségeskü letételének kötelezettsége alól. Bogáts Dénes szavaival ezek vagy: "nem tartoztak a hűtlenek közé, vagy megszöktek az eskü elől". Az 1602-es katonai hűségeskün résztvevők száma alapján tehát nem tudjuk meghatározni a város lakosságának a lélekszámát. Megállapíthatjuk azt, hogy 1602-ben Sepsiszentgyörgy népessége etnikai szempontból egységes volt, azaz székelymagyarok lakják. A hűségesküt tevő szentgyörgyiek név szerint a következők: Kövér Gáspár, Pató Gergely, Bíró István és Szabó Márton lófő székelyek; Király Lőrinc, Butak István, Fábián György, Miklós Jakab, Geczi Péter, Kósa Péter, Márk Péter, Nagy Márton, Nagy Boldizsár, Kovács Bálint, Csóka István, Pataki Albert, Beke János, Király Mihály, Király Ferenc, Fazekas Bálint, Szabó István, Kis Mihály, Nagy Dankó Péter, Szabó György, Kósa Tamás, Beke Gergely, Pataki István, Lakatos János, Márk Lázár, Orbán Mihály, Voncs Pál, Szabó Lukács, Dankó Péter, Butak Máté, Illyés Balázs, Császár István, Szilveszter András, Keselyős Máté, Keselyős Péter, Fazekas András, Miklós György, Csángó Miklós, Dola István, Beke István, Gegő Pál és Kovács János szabad székelyek.
(folytatjuk)
