A kiállítás nem csupán technikatörténeti szempontból érdekes, hanem a családi összefogás erejét is mutatja, azt, hogy mire képes egy olyan család, amely büszke felmenőire, hagyományaira, örökségére. Csonka János utódai húsz éven át küzdöttek az emlékmúzeum létrehozásáért, igazi értéket teremtve. "E család történelme az ország történelmének is része" – hangsúlyozta Rét­vári Bence államtitkár, a kiállítás megnyitója.
Horváth Sándor, a Ma­gyar Posta Zrt. igazgatója Csonka János tevékenységét méltatva rámutatott arra, hogy Csonka Jánost leginkább a karburátor (porlasztó) feltalálójaként tartják szá­mon, jóval kevesebben ismerik a közlekedési szabályzat kidolgozásában, az autóvezetői oktatás bevezetésében és a benzinkúthálózat szervezésében betöltött szerepét. Csonka János és a Magyar Királyi Posta kapcsolatairól elmondta, hogy 1900 őszén indultak el az első levélgyűjtő motoros triciklik Budapesten, közöttük olyanok, amelyek a feltaláló tervei alapján készültek. Öt évvel később, 1905. május 31-én indult el 2000 kilométeres próbaútjára a történelmi Magyarország területén a Csonka János tervezte csomagszállító postakocsi. Az előírt távot kilenc nap alatt tette meg, átlagsebessége 26 kilométer volt óránként, csúcs­sebessége pedig elérte az óránkénti 35 kilométert. "A Ford T-modellje három évvel később jelent meg" – jegyezte meg Horváth Sándor, aki arra is kitért, hogy a Csonka János által tervezett automobilt megbízhatósága miatt a postások Doxának becézték. Az első, forgalomba állított modell 25 évig szolgált, és félmillió kilométert tett meg.
Csonka Lívia, a feltaláló unokája, a Csonka János Alapítvány titkára a múzeum létrehozásával kapcsolatban elmondta, hogy a családi hagyatékban lévő oklevelek, dokumentumok, érmek, fényképek kerültek a gyűjteménybe, de vásároltak magángyűjtőktől, és sikerült eredeti motorokat, szerszámgépeket megszerezni. A múzeumba került a Budapesti Műszaki és Gaz­da­ságtudományi Egyetemről egy eredeti, 1905-ös postai csomagszállító automobil, valamint a porlasztó két feltalálóját, Csonka Jánost és Bánki Donátot ábrázoló nagyméretű pannó. "Nem a nagyapámnak, hanem egy értékes embernek akartam emléket állítani" – hangsúlyozta Csonka Lívia, hozzátéve, hogy a múzeumban sokféle rendezvényt szeretnének tartani. "Ez azért lenne hasznos, mert egy olyan világban, amely a számítógépre épül, nagyon kevés fiatal érdeklődik a természettudományok iránt. Vala­milyen módon meg kell szerettetni a fiatalokkal a műszaki dolgokat" – jegyezte meg Csonka Lívia, akinek reményei szerint ebben is közrejátszhat az emlékmúzeum, az itt szervezett programok.
Az évforduló alkalmából megkoszorúzták a feltaláló emléktábláját a Bartók Béla úti ház falán. Demcsik Ta­más kuratóriumi elnök köszöntőjében kiemelte, Cson­ka János élete és munkássága a legjobb példa a fiatal mérnöknemzedékek előtt arra, hogy tanulással, szorgalmas munkával világraszóló eredményeket lehet elérni. "Csonka János zsenijének és az általa nevelt akkori mérnöknemzedéknek is köszönhető, hogy a magyar gépipar a legmagasabb európai színvonalú gép- és motorgyártást produkált a gazdaság szinte minden területén" – mutatott rá Demcsik Tamás.
Az évforduló alkalmából a Magyar Posta alkalmi bélyegzést tartott.
Csonka János Szegeden született 1852. január 22-én. Apja kovácsműhelyében lett szakmunkás, majd Bécsben, Zürichben, Párizsban, Lon­don­ban dolgozott. Állandóan tovább képezve magát nyerte el a Budapesti Műegyetem tanműhelyének vezetői állását, amelyet 1925-ös nyugállományba vonulásáig 48 éven át töltött be. Kiemel­kedő mérnöki teljesítményeiért a Mérnöki Kamara 1924-ben gépészmérnökké nyilvánította. Csonka János volt a porlasztó egyik feltalálója, az első magyar gépjármű (postaszállító tricikli), a postaszállító gépkocsi, számos szerszámgép, petróleum-, gáz- és benzinüzemű motor tervezője. Nyugdíjas­ként önálló gépműhelyt létesített 1925-ben, amely 1938-ban gyárrá, a későbbi Kismotor- és Gépgyárrá bővült. Összesen mintegy 150 gépkocsi fűződik közvetlenül Csonka Jánoshoz.
A múzeumról részletesen az intézmény honlapján – www.csonkamuzeum.hu – olvashatnak.(MTI)