Sok mindent végigéltem 73 évem alatt, a II. világháború szörnyűségét, az 1946-os nagy szárazságot-éhínséget, a kommunizmus borzadalmait, 1989-től az ország lerombolását, tönkretételét, és azokat a megalopásokat, amelyeket rabló politikusaink végbevittek.
1954–57 között a Mezőgazdasági Gépészeti Szakiskolába jártam Sepsiszentgyörgyön, ahol öltönytől kezdve mindent – szállást, ételt, tanfelszerelést – biztosítottak ingyen. Az oroszoknak kiszolgáltatott, leszegényedett országban meg tudták adni sok tízezer, talán százezer tanulónak. Nincs mit dicsérnem az akkori rendszeren, mert már fiatalon utáltam, de én nem tudtam volna sehol tanulni a szegénység és az apátlan-anyátlan árvaságom miatt, ha az említett feltételek nem lettek volna, és amikor végeztem, biztos munkahelyem volt. Tiszta magyarul tanultam és vizsgáztam a Magyar Autonóm Tartományban, és nem volt annyi tam-tam az autonómia körül, mint most. Az is igaz, úgy mondtuk, hogy Magyar Autónyom Tartomány, mert a sofőr (a vezetőség) román volt. Az egészségügy olyan volt, amilyen, de legalább hivatalosan nem nyúztak a biztosításon felül, ha lebetegedtünk; a csúszópénz akkor is divat volt, de most sokkal inkább, és azóta közel 60 év telt el...
És most? Huszonkét évi demokrácia után az iskolák olyanok, amilyenek, az egészségügy lerombolva, a biztosítással nem sokat érünk: ha nincs pénzünk, nyugodtan megdögölhetünk, mert mindent elloptak a nagy tolvajok. Nyugdíjaink megnyirbálva, úgyszintén a fizetések is, egyszóval egy modern rabszolgatartó társadalomnak vagyunk az áldozatai. Tizenkét órákat dolgoznak az emberek éhbérért, kevés a munkahely. Ide vezették az országot a korrupt politikusok.
Ide juttatott főleg a Băsescu–Boc-kormány az opportunista RMDSZ-pribékek, talpnyalók segítségével, mert mindezt a megaláztatást, leszegényítést csakis nekik köszönheti az egész ország – ha ugyanis 2010 decemberében ígéretéhez híven faképnél hagyta volna a DLP-t, ez a korrupt párt már a múlté volna. Minden nyomorúságot a gazdasági válsággal akarnak magyarázni, úgy gondolják, hogy el is hisszük, de tévednek!
Apropó, gazdasági válság! Éppen úgy, mint 1929-ben, most is mesterségesen idézték elő a globalizálás által, és minden országot – úgyszintén az egyént is – kamatfizetővé akarnak kényszeríteni, és nem utolsósorban elhazátlanítani, elcsaládtalanítani kívánják az embereket, hogy beteljesüljön az illuminátusok több mint háromszáz éves álma. Ezekből a vérszívókból bőven sok van, csak kettőt említek, Băsescu és Isărescu. Nem feltűnő, hogy Romániának több mint 30 milliárd eurós tartaléka van, és ők halomra veszik a kölcsönt a Valutaalap parancsára, hogy örökre kamatfüggővé váljunk a pénzoligarchiától, és unokáink unokái is rabjai, adósai legyenek ezeknek a disznófejű kapitalista nagyuraknak? A mi vezetőink pedig elöl járnak a nyugati elnyomók kívánságainak teljesítésében!
A sok visszaélést, a sok lopást, lealacsonyítást a nép kezdte megelégelni, a puliszka kezdett felhólyagozni-puffogni, országszerte tüntetnek. Székelyföldön kevésbé, mi vajon meg vagyunk nagyon elégedve a mi árulóinkkal, talpnyalóinkkal?
A kalózkapitány mossa kezeit, ő csak jót akart és akar a népnek – úgyszintén a paprikajancsi Boc kormányfő is –, mi több, még kérkedik azzal, hogy ő a hajóit mindig célba vitte, és az országot is úgy akarja kormányozni. Ha már itt tartunk, javasolnám, hogy az ellopott flottából kapitány urunk béreljen egyet, de jó nagyot, hogy az egész rablóbandája elférjen rajta – itt ne hagyja az RMDSZ-es cinkosait –, és irány a Bermuda-háromszög! Remélem, ott találkoznak a tenger istennőjével, és segítségével eljutnak a pokol fenekére...
BARTHI FERENC, Zabola
