Ennek ellenére folytatják útjukat, és mindenben engedelmeskednek a kapitánynak: megszavazták a fizetések és nyugdíjak megcsorbítását, rábólintottak a tanügyi törvényre, amely nem reformot, hanem zűrzavart hozott, és az egészségügyi törvényre is áldásukat adták volna, lehetetlen helyzetbe hozva egy európai szinten elismert mentőszolgálatot is. E rendszer megálmodója és kivitelezője észrevette a veszélyt, és lelépett a hajóról – aztán a "főorvos" a törvény visszavonását kérte, és ezt hű szolgája teljesítette is. Közben azonban már kitört a vihar, és a legénység, de főleg a kapitány pánikba esett. A hullámok pedig egyre nőnek.
Valaminek történnie kell! A tüntető ezrek a kapitány fejét követelik, az ellenzék az előrehozott választásokban látja a megoldást. Ez ugyan nem oldja meg az ország és a lenézett, semmibe vett, éhező nép sorsát, csak az egyik rossz helyett jön a(z esetleg kevésbé rossz) másik. A jelenlegi helyzetért ugyanis minden párt hibás, amely az évek során a nyomorba kormányozta az embereket. Ezért felelniük kell! Gyökeres változásra van szükség, olyan rendszerre, amely valóban tiszteletben tartja a demokrácia szabályait. Most erre érlelődik a helyzet. És ha nem történik semmi, beláthatatlan időkig borítják majd sötét felhők fejünk és szülőföldünk fölött az eget. Ki tudja, mikor jön még egy tisztító vihar, amely képes elsodorni e felhőket, hogy ismét örülni lehessen a napfénynek?

MOLNÁR SÁNDOR, Árapatak