– Visszatekintve az elmúlt évre, mit tart sikernek?
– Megoldottuk Bölönpatak vízellátását, s már ötvennél is több család csatlakozott a hálózathoz. Ennek folytatásaként Bölönt is beköthetjük, s végre a községközpontban is jó lesz az ivóvíz. Néhány éve az izraeli Solel Bonel programban Nagyajtával építettünk közös rendszert, de nagyon rövid idő alatt kiderült, semmilyen szempontból nem felel meg, így most igencsak sokan várják a kiváló minőségű vizet. A Román Szociális Fejlesztési Alap támogatásának köszönhetően elkészült a bölönpataki szociális központ, ahol már tartalmas tevékenység folyik. Tavaly mintegy száz személy végzett, idén pedig hetvenen iratkoztak be az építészeti, fafeldolgozói és kereskedelmi képzésre. Közel másfél kilométeres szakaszon rendeztük Nagybölönpatak medrét, és szabályoztuk a partját is. Beton­lapok, illetve dróthálókba fogott kövek kerültek oda, így csökkent az esélye, hogy megismétlődjék a néhány éve bekövetkezett tragédia. A község szempontjából nem elhanyagolható, hogy a több hónapos építkezésnél hetven helybeli is munkához jutott. A polgármesteri hivatal által megvásárolt területen uniós szabványoknak megfelelő tejcsarnokot működtetünk. A SAPARD-tól nyert százötvenezer lejből olyan épületet tudtunk tető alá hozni, ahol nemcsak begyűjtőközpont, hanem hamarosan kisebb tejfeldolgozó is elkezdheti a termelést.
– Mit érez kudarcnak?
– Elég kellemetlenül érintett, hogy a későn érkezett kormánypénz miatt nem tudtuk Bölön és Bölönpatak vízhálózatát összekötni. A nyáron még abban reménykedtem, hogy télire elkészülünk a munkával, de mivel a kivitelezőnek sosem tudtunk pontosan fizetni – olyan is volt, hogy 200 000–300 000 lejjel is adósok maradtunk –, nem meglepő, hogy a két település közt még csaknem egy kilométeren kell a csöveket letennünk. Az is bánt, hogy a fejlesztési minisztériumnál nem nyert a község csatornázásának terve. Ezért úgy döntöttünk, stratégiát változtatunk, s a környezetvédelmi minisztérium kiírásán veszünk részt. Szándékunkat már jeleztük az illetékeseknél.
– Mit hozott A borvíz útja?
– Talán egy-két dolgot még el kell simítani, de én azt mondom, kulcsrakészen állunk. Az elkövetkezőkben azt kell eldöntenünk, milyen formában hasznosítjuk a létesítményt. Szerin­tem jó lenne, ha Előpatak, Málnás, Szentka­tolna és Bodok vezetősége valamilyen szinten megegyezne az együttműködésről, s ahol lehet, kiegészítené egymást. Kezdhetnénk például azzal, hogy közösen alkalmazunk szakorvost, aki hol itt, hol ott rendelne. Amúgy azt szeretnénk, ha a létesítmény meghatározó szerephez jutna a helyi vendégforgalom fellendítésében. Mintegy harminc hektáron vannak halastavak, fejlődik a vendéglátás, pisztrángászat is működik, kulturális emlékeinkről nem is beszélve, s mindehhez jól találna a kiváló minőségű – bárki megkóstolhatja az épület mellett szabadon hagyott kútnál – kénes gyógyvizünk s a megépült kezelőközpont is.
– Tavaly a szászmagyarósi polgármesteri hivatal bölöni területen elkezdett beruházásával ismét a lügeti cigányokra terelődött a megye figyelme. Miként lehetne a helyzetet orvosolni?
– Ezt mi egymagunkban nem tudjuk megoldani. Azt is mondhatnám, ez nem csak a mi kudarcunk, hanem a megyéké is, hiszen nekik kellene megállapodniuk a hogyan továbbról. Nekik kellene eldönteniük, meddig tart Kovászna megye, s hol kezdődik Brassó, kinek és hol van joga munkát végezni. Nekünk különösen kellemetlen, mert rossz hatással vannak a bölönpataki romákra is. Ha a falu határában tanyát vertek, többet megengednek maguknak, mint az törvényes lenne, de a megfelelő fellépés elmarad, így a bölöniek joggal kérdezik, nekik miért nem szabad egyet s mást. De említhetném azt is, hogy a szászmagyarósiak mindig idejében ki tudják adni a szociális segélyt, mi pedig nem, ezért felelősségre vonnak. Nem jó ez így: magasabb szinten kell megoldást találni, mert mi, a helyi polgármesterek ehhez kevesek vagyunk.
– Az árvíz óta a volt termelőszövetkezet székhelyét kénytelenek polgármesteri hivatalként használni. E nem éppen a célnak megfelelő épületben meddig szándékoznak maradni?
– Amíg feltétlenül muszáj! Elkészült már a volt községháza felújítási terve, s amint lehet, neki is kezdenénk a munkának. Hogy pénzünk miből lesz, még nem tudjuk, talán pályázni is tudunk, de ha nem, hát sajátból. Első lépésként a tetőteret szeretnénk rendbe tenni, hogy a Tana Annamária által összegyűjtött értékes helytörténeti anyagot és a könyvtárat át tudjuk költöztetni. Második lépésként kerülne sor a földszint felújítására, illetve megfelelő méretű tanácsterem hozzátoldására. Végezetül az 1973-ban elkezdett rendőrségi épület alapjainak helyére park kerülne, és virágoskertet alakítanánk ki.
– Az idei tervei közül még mit sorolna?
– Fontos lenne, hogy ravatalozóházat építhessünk. A faluban hét egyházi közösség van, ők is sürgetik, ráadásul az elszármazottak közül is többen kérik, itt helyezzék őket örök nyugalomra. Mi sem tartjuk jó megoldásnak, hogy a háztól kísérjék ki a halottat. A tavaly felvettük a kapcsolatot a helyi unitárius lelkésszel, ifj. Kozma Alberttel, aki nem zárkózott el attól, hogy temetőjük egyik sarkából egy 333 négyzetméteres területet átadjon. Már csak arra várunk, hogy a püspökség is megadja a hozzájárulást. Sajnos, ez nem érkezett meg a múlt hétre, pedig igencsak jó lett volna, ha tanácsülésen is tárgyalhattunk volna az ügyről. Abban reménykedem, hogy azért még idén sikerül ezt a tervünket megvalósítanunk. Szeretnénk, ha előrelepés történne az óvoda építése ügyében is. Igaz, hogy négycsoportos óvoda építésére kértünk fedezetet, s csak háromcsoportosra kaptunk támogatást. De ennek is örvendünk, hiszen zsúfolt az iskolánk, az épületek az egyház tulajdonában vannak, bérlésük pedig sok pénzt kivesz a zsebünkből, tehát ez, az elképzelésnél valamivel kisebb ingatlan is megoldaná gondjaink egy részét. Befejeznénk a tavaly elkezdett parkosítást, és reméljük, előbb kerülünk a falusi sportpályák támogatásának várólistáján is. A megyei első osztályban sikereket elért labdarúgócsapatunk megérdemelné, hogy jó körülmények közt készülhessen.