Az első román családok
A székelységnél a jobbágyosodás, a feudalizmus előretörése lassú folyamat volt. Sepsiszentgyörgyre a románok és más nemzetiségűek betelepedését, akárcsak egész Székelyföldön, a sajátos székely jogrendszer, a jogi egyenlőség, a közös földtulajdon akadályozta.
Székelyföldön csak a székely község fogadhatott be idegent oly módon, hogy "nyílföldet" adott, azaz földet biztosított számukra. Az előkelőek befogadása csak a székely nemzetgyűlés által vált lehetővé. Még a király sem emelhetett székely státusba senkit. A középkor folyamán a székelyt – egészen az 1562-es nagy székely katonai felkelésig – nemes embernek tekintették. 1346-ban például Sényői Pálnak elég volt székely származását igazolnia ahhoz, hogy egész Magyarország területén nemes embernek tekintsék.
Az 1600-as évekig a forrásokban egyértelműen csak székelymagyar neveket találunk. Így például az 1415. július 15-én keltezett okmány Forró Lászlót, Kis Gergelyt és Daczó Jánost említi. Egy 1492-ben keltezett okmányban Gócs (Goch) Dénes, Török (Thewrek) Pál, Bartók Domokos és Pathó Ferenc nevét olvashatjuk. Az 1602-es katonai lajstromban nem találunk egyetlen román hangzású nevet sem. Elterjedt vezetéknév a Kövér, a Pathó, a Bíró, a Szabó és a Király.
A XVI. század második felében, az 1562-es felkelés után Sepsiszentgyörgyön is felgyorsul a jobbágyosodás folyamata. 1567-ben Háromszék húsz legnagyobb lélekszámú jobbágycsalád-birtokosa közé kerülnek a szentgyörgyi Daczók, akik – királyi adományozás révén – nagyszámú jobbágycsalád urai lesznek. Az első román családok jobbágyként való megtelepítése is hozzájuk köthető. Erre következtethetünk az 1614-es lustra alapján. Az első román, illetve román származású családok leghamarabb a XVI. század végén, illetve a XVII. század első évtizedében kerülnek Sepsiszentgyörgyre. E családok hamar elszékelyesednek.
Az 1614-es katonai összeírás
Az 1614-es katonai összeírásban, lustrában név szerint írják össze a székely települések lakóit. A neveket a társadalmi rangnak megfelelően csoportosítják. A szabad társadalmi jogállásúak rendjéhez 28 családot (16 nemes, 9 lófő, 3 gyalogos) sorolnak. Ezek minden tagja magyar volt, akárcsak a városi polgárcsaládoké. A katonai lustra összeállítói feljegyzik a jobbágyok különböző kategóriáit. Ezek közt fedezhetjük fel a román eredetre utaló családneveket. Ők Daczó László jobbágyai. A lustrában csak három családfő nevénél tartják fontosnak feljegyezni az etnikumot is. Ezek közül kettő román és egy cigány nemzetiségű. A románnak tartott családnevek után olvasható az akkor használatos népnév, az oláh megnevezés. E két család: Rácz Mihály "oláh", Oláh Balázs "oláh". Rajtuk kívül még három személynévből következtethető a román származás, ezek: Oláh Román, Oláh Bartalis, Oláh Gergely. Azonban, hogy ők maguk románnak tartották-e magukat, nem tudhatjuk. Úgy véljük, ha a lustra készítői őket román nemzetiségűnek tartották volna, akkor náluk is odaírták volna a személynév után az "oláh" népnevet. Mivel nem tették, így arra is gondolhatunk, hogy e jobbágycsaládok román környezetből kerültek a Daczók sepsiszentgyörgyi birtokaira, így a nevek a származáshelyre utalnak. Ilyen típusú névadásra a középkorban nagyszámú példa akad. Az összeírásban szereplő két "fejekötött jobbágy" státusú család talán az említett két román család lehetett. Ha ez így van, akkor ezek önként, erőszak vagy valamilyen vétség alapján juthattak e jogállásba.
A következőkben felsoroljuk az 1614-ben lustrába foglalt személyneveket, amelyek egyértelműen mutatják a város nemzetiségi összetételét és társadalmi jogállását. A nemes emberek sorában találjuk: Daczó László, Geczy András, Geczy Ferenc, Nyerges Tamás, Miklós Péter, Márk István, Márk Pál, Márk János, Pataki Mihály, Kúthy Péter, Kis Boldizsár, Kak János, Pokol Mihály, Szabó György, Kele Istók, Szilveszter András. Mint érdekességet megemlítjük, hogy Kele Istók neve után odaírták, hogy "iskolába jár". A lófők közt említik Szabó Balázs, Szabó János, Szabó Márton, Bíró István, Bíró János, Zajzon András, Demjén Miklós, Péter "pap prédikátor" és Bálint "pap prédikátor" nevét. A gyalogpuskások közt találjuk Kozma Pál "régi", Király István, Jakó János nevét.
A városi rendhez tartozók közt említik: Kovács János, Fábián Máté, Fábián Gergely, Lakatos János, Voncs György, Kovács István, Fábián György, Voncs Balázs, Voncs János, Voncs Gergely, Antal István, Király György, Nagy István, Gócz Mihály, Dola István, Miklós György, Miklós Pál, Király István, Pataki István, Király Péter, Király Ferenc, Király Demeter, Beke János, Butak Pál, Király György, Fazakas Bálint, Csóka János, Varga Pál István, Fazakas András, Varga Illés István, Császár János, Butak Gergely, Jankó Ferenc, Beke Gergely, Köcze György, Király János, Sas György, Sebestyén Miklós, Bartók András, Pered István, Kula Tamás, Szabó János, Czakó Mihály, Czakó György, Beke László, Varga Ferenc, Kis Fülöp Márton, Fogarasi Miklós, Varga János, Csóka István, Sinkó Pál, Márk Lázár, Nagy Jakab, Szabó György, Botos János, Keselyős Mihály, Keselyős Péter, Simon Márton, Szász Mihály, Butak János, Varga Demeter, Nagy Gáspár, Tóth István, Pasik István, Geczy István, Geczy Péter, Kak István, Kósa István, Kósa Máté, Benkes István, Kósa Bálint, Márk István, Ábrám János, Király István "szolga", Bartos István "szolga".
A legtöbb jobbágya Daczó Lászlónak van, aki Háromszék húsz legnagyobb birtokosa közé tartozik. Jobbágyai: Nagy György, Horváth Ambrus, Király Andrásy, Küs Mihály, Fazakas Máté, Borbély János, Vajda Mártonné, Boldizsár Istók, Kocsis János, Szabó István, Bartos Tamás, Pred János, Fazakas Miklós, Erdélyi Gáspár, Rácz Mihály oláh, Oláh Balázs oláh, Oláh Román, Oláh Bartalis, István "cigán", Oláh Gergely. Nemes Balázs jobbágya Székely János. Ferenc Gerébné jobbágya Mihály Kovács, míg Péter pap zsellére Erdélyi Gáspár. Ha István cigányt és Erdélyi Gáspárt zsellérnek tekintjük, akkor a jobbágycsaládok összlétszáma 22. Az összeírt 128 családból csak három nem sorolható a székelymagyarok közé. A biztosan románnak tekinthető két család számaránya mindössze 1,56 százalék. A harmadik biztosan nem székelymagyarnak tekinthető István "cigán" és családja. Őt tekinthetjük az első név szerint ismert roma, azaz cigány nemzetiségűnek.
A névsort Csíkmadarasi Bogáts Dénes felsorolása alapján közöltük. Természetesen, a személynév lehet bármilyen eredetű, az nem (mindig) azonos az etnikummal. Már a magyar honfoglalás idején is voltak nem magyar nevű magyarok. Egy másik példa: Rácz Mihály nevéből nem következik az, hogy ő szerb nemzetiségű, a Török névből, hogy török nemzetiségű. A névsorban szereplő nevek eredete alapján tehát nem szabad a nemzetiségre is következtetni, csak akkor, ha a forrás utal az illető etnikumára is.
(folytatjuk)
