Minthogy a legrégibb időktől érdekelte az embert az ön- vagy magánjárók készítése, illetve az örökmozgó gépezetek titka, bizonyára egy olyan haszon nélküli "gépezeté" is érdekelheti az olvasóközönséget, mint a farsangi köszöntő világra jötte, egy olyan általam elképzelté például, amely "megindítása" után örökké, de legalábbis farsangonként fel-felhangzik tájainkon.
Megosztanám hát gondolataimat e farsangi köszöntő elkészítését illetően, amint a hölgyek is megosztják téli vigasságok idején egymás közt titkaikat arra vonatkozóan például, hogy miképpen őrzi meg nyári frissességét őszre és télre is a kerti zöldségek némelyike, hogy milyen gyönyöröktől foszthatja meg magát, aki nem egészben fogyasztja a kúszó-mászók családjába tartozó kígyóuborkát vagy a karósgyökerűfélék közül a muroknak mondott sárgarépát. Úgy hírlik, meghitt beszélgetésekben aztán a gumósok közül a zellerről is ejtenek néhány pozitív megjegyzést... De az urak is eszmét cserélnek ilyenkor a borászat titkairól, továbbá arról a meggyőződésükről, hogy a kimerítő borkóstolgatások kedvező kihatását végső soron a gyöngébbik és szebbik nemhez tartozók élvezik igazán...
Szóval, hogyan is készül bál nyitányaként ama farsangi köszöntő? Mindenképpen valamilyen külső ráhatásra, valamilyen indítékból, mint ahogy a magánjárót vagy az örökmozgót is el kelletik indítani. Aztán következnek a vajúdás órái, a négy fal közé zárkózás, a fel-alá járkálás, majd a túlterhelt íróasztalon tenyérnyi üres hely keresése. Ha mindezen túlvagyunk, írnoki pozíciót veszünk fel, papírt helyezünk az asztallapra, és végül golyóstollat fogunk kézbe.
A kellékekkel és eszközökkel együtt aztán előkerülnek – hogy a szakácskönyvek terminológiáját használjuk – a hozzávalók, éspedig: a szavak. Megvallom, nem könnyű az ilyen nyelvi anyaggal bánni, mindenekelőtt azért, mivel a szónak már halmazállapotát is igen nehéz megállapítani. Mondhatjuk szilárdnak, mert van eset, amikor kemény szavakat használ az ember, de bőséggel találni köztük cseppfolyós, nyúlós halmazállapotúakat, azaz lágy szavakat, amikor azt mondjuk egy beszédről például, hogy folyik, de az sem ritka, amikor a szó hasmenésre emlékeztetően távozik az emberfiából. Vannak végül légnemű szavak is, olyanok, amelyek elhangzanak ugyan, de színtelenek, íztelenek és tapinthatatlanok, mint a be nem tartott ígéretek. Tudni kell, hogy a fizika törvényei sem érvényesek a szónak mondott nyelvi anyagra. Ha ugyanis a tömegvonzás törvénye a szavakra is vonatkozna, nem fordulhatna elő annyi légből kapott szó beszédünkben. A szavaknak tudniillik földet, azaz célt kellene érniük jó esetben, vagyis foganatjuk kellene hogy legyen. Ki kell jelentenem végül azt is, hogy az anyag megmaradásának törvénye sem vonatkozik a szavakra, hiszen látjuk nap mint nap, hogyan vesznek kárba, mint lesznek semmivé például a gyermekeinknek osztogatott szülői és tanári jó tanácsok, ahelyett, hogy átalakulva megmaradnának, azaz szemünk előtt valósággá válnának.
Íme, ezt a kétes anyagot kell használnia, aki farsangi köszöntőt mond! Különben is, először ki kellene mérnem pontosan a hozzávalókat, konkrét főneveket, cselekvő igéket, megnyerő és hangulatos mellékneveket, kötőszavakat s a többit, latolgatnom kellene mindezeket egy hitelesített patikamérlegen, majd kis mozsaramban összezúznám és kevergetném pisztilusommal, azaz bunkós rudacskámmal. Következhetne ezután a masszává lett anyag lapítóra helyezése és kinyújtása, majd megformálása, kikent tepsibe helyezése és kisütése, hogy valami otthonról hozott készítményt, eredeti házi terméket tálalhasson fel a szónok a nagyérdeműnek mondott megelégedésére.
De mivel ily megfoghatatlan és mindenféle törvényen kívüli anyag a szó, nem kell meglepődni, ha ilyen anyagból csak semmi hozható létre. A bizonyíték itt előttünk, a készülő köszöntő képében úgymond! Folyik a szó, hogy ne mondjon semmit a beszélő... Azt viszont mondja rendületlenül! Tartok tőle, hogy még ez a semmi is a semmibe talál veszni. Különben felismerték a szónak ezt a tulajdonságát már az ókori rómaiak, s hátrahagyták örök tanúságul, hogy a szó elszáll, ami magyarán valahogy úgy hangzik, hogy: verba volant.
Jó, ha belátjuk viszont, hogy a szóhoz hasonlóan elszáll s elfolyik az is, amit egy-egy farsangi bál idején megeszik-megiszik az ember. Mi sem lenne természetesebb ennél, csakhogy megszólalnak ilyenkor a zöldek, az ifjú természetvédők, s a globális felmelegedés veszélyével riogatják az öreg Föld népét. Jó lenne, ha ugyanezek a zöldek a tőlünk kissé nyugatabbra vonuló melegáramlatok ellen is fellépnének, ugyancsak a globális felmelegedés visszatartása végett!
Felmelegedés ide, felmelegedés oda, a köszöntőnek végül aztán illik békességet kívánnia, s melléje meg: bort, búzát.
Eme három kívánság beteljesülése, ugye, azt a két dolgot feltételezi, amit a népi rigmus – apjától hallotta egykor a gyermek – úgy foglalt örökbecsű szavakba, hogy:
Kövér búzát arasson a kasza, / s minden úrnak jól álljon a – nyakkendője / ez új esztendőben!