Gátfutótípusok? Nincse­nek. Minél hosszabb a táv, annál rövidebb az atléta. Jack Davis, a 110 m gátfutás egykori világcsúcstartója (13,4 mp – 1956 és 1959 között) 196 cm magas, a 400 m gátfutás klasszikusa, Glenn Davis 180 cm-re, míg Gas­ton Roelants, a 3000 m akadályfutás tokiói aranyérmese csak 170 cm-re nőtt. De számolhatunk visszafelé is. Rozsnyói Sándor, a melbourne-i olimpia ezüstérmese a 3000 m akadályfutásban a maga 190 centiméterével jegenyemagasnak tűnt versenytársai között, s ezt az előnyét világcsúcsra is váltotta; a túlsó póluson Harri­son Dillard, Helsinki bajnoka a 110-esek toronymagas legényei között kerti törpének számított, de az idő tájt nem akadt nála ügyesebb "legény a gáton".
A 110 m gátfutás sok ideig tengerentúli monopóliumnak számított. Első nagy egyénisége Kraenzlein, aki 1900-ban négy aranyérmet nyert, kettőt éppen a gáton (110 és 200 m). Ő volt az első és utolsó, aki egy olimpián nyerni tudott a két gátszámon. Az első, aki két egymást követő olimpián ismételni tudott, az amerikai Calhoun volt. Calhounhoz hasonló teljesítményre még csak egy gátfutó vállalkozott: a nyolcvanas évek világrekordere, az ugyancsak amerikai Kingdom. Az amerikai Nehemiah, aki elsőként szárnyalta túl a bűvös 13 másodperces álomhatárt, nem tudott olimpiai bajnok is lenni. Nem, mert ereje teljében az amerikai futball csábításának engedett, s hátat fordított a gátfutásnak, majd amikor újra visszatért a gátak közé, akkor vette észre, hogy elszaladt felette az idő, más a "legény a gáton". A hatalmas amerikai fölényt s a tengerentúliak hosszú név­sorát megszakító első európai a francia Guy Drut volt, aki világcsúcstartóként érkezett az 1976-os montreali olimpiára, és aranyérmesként távozott. Négy esztendővel később Moszkvá­ban a keletnémet Munkelt állt – állhatott, mert a tengerentúliak, köztük Nehemiah is nem állhatott rajthoz az esztelen bojkott miatt – a dobogó legfelső fokára. Ez már így lesz ezután? – tevődött fel a kérdés. – Dehogyis – válaszolt az érkező King­dom, s egymás után két arany­érmet vágott zsebre, ráadásul úgy, hogy közben a világcsúcsot is átírta. Az angol Colin Jackson is világrekorddöntéssel készült a jubileumi olimpiára (Atlanta, 1996), s mi bíztunk is abban, hogy ő lesz a harmadik európai, aki világcsúcsa mellé olimpiai aranyat is szerez, na de csalódnunk kellett. Közben a láthatáron feltűnt az új hullám egy-egy kubai, illetve kínai fiúval.
Európai szemmel követve nem sokkal megnyugtatóbb a képlet 400 m gáton. Bár a brit Burghley, majd az ír Tisdall megszakította az amerikai bajnokok névsorát, 1936 és 1968 között újra csak az amerikai himnusz akkordjai csendültek fel, amikor a 400 m gátfutás győztesét díjazták. Ebben a sorozatban remekelt Glenn Davis, az első 400-as gátfutó a világon, aki két egymást követő olimpián (1956 és 1960) nyerni tudott, és aki az olimpiai aranyait világrekordokkal fényesítette. Nála nagyobb teljesítményre honfitársa, Edwin Moses lett volna képes, ha nem jön közbe a moszkvai olimpia bojkottja... Na de azt azért elmondhatja, hogy ő az egyet­len olimpiai bajnok, aki nyolc év múlva is győzni tudott! A szám soros nagyágyúja az amerikai Young, aki egy csapásra két bravúrt vitt véghez: olimpiai aranyérmet szerzett, és túlszárnyalta a 47 másodperces álomhatárt. Young új világcsúcsa: 46,78 mp.
Ha a két gátszám arany­érmeseinek sorában fehér hollónak számítanak a nem amerikaiak, akkor ez ugyan­úgy vonatkozhat az amerikaiakra is a 3000 m akadály­futásban, akiknek 1904-től 1952-ig kellett várniuk, míg a vizesárokból újra kihalászhattak egy nemesfémet. A közbeeső idő skandináv – túlsúlyban finn – győzelmekkel telt el. A "repülő finnek"– Iso Hollo (kétszer is bajnok tudott lenni), Ritola, Lou­kola... – e számban is arattak. Hel­sinki után még egy ideig folytatódott az európaiak fölénye, aztán mint a hosszútávokon, itt is élre törtek az afrikaiak, egészen pontosan a kenyaiak, akik irigylésre méltó sorozattal nyugtázták vitathatatlan fölényüket. A világrekordot is a nyolc perc alá "gyö­möszölték". A világcsúcs ma 7:59,18, és Moses Kipta­nui tartja.
A nők 1932-ben léptek színre, méghozzá világrekorddal. Az amerikai Did­rikson ugyanis 11,7 mp-es világcsúccsal nyerte a 80 méteres gátfutást. De a gátak első, igazán nagy asszonya a holland Fanny Blan­kers-Koen volt, aki kerek 11 másodpercre szorította le a világcsúcsot, s úgy, hogy közben a 100 méteres síkfutásban és távolugrásban is feljegyeztetett egy-két világrekordot. Ilyen sokoldalú hölgy azóta sem lépett az olimpiai játékok küzdőterére. Csak sajnálni tudjuk Fannyt, amiért pályafutását kettévágta a második világháború... A holland hölgyet egy ausztrál váltotta fel, Strickland, az egyetlen versenyző a bajnokok névsorában, aki ismételni tudott. A másik nagy érdeme, hogy ő szorította 11 másodperc alá a 80 méteres gátfutás világcsúcsát.
A mexikói olimpiát követően váltottak a leányok, és rátértek a 100 méteres gátfutásra. Az első nagy bajnok a keletnémet Ehrhardt, aki világcsúccsal nyerte a bajnoki címét. A német leányt a lengyel Rabsztynnak kellett volna követnie, de... Rabsztyn meg­maradt csúcsdöntögetőnek (12,36 mp-re tornászta le a rekordot), az olimpiai aranyérmeket másokra hagyta. Rabsztynt a bolgár Donkova követte, aki remekül összehangolta tennivalóit, egészen pontosan az aranyérem mellé világcsúcsot is állított...
A hosszabbik távon, a 400 méter gáton az indulásnál nem a soros világcsúcstartónak – gondolunk itt az orosz Ponomarjovára vagy Sztye­panovára... – szólt a himnusz, azért meg kellett várni a brit Gunnelt. Jött is, előbb látott, aztán győzött. A folytatásban minden olimpián más nemzet leányának szólt a győztest köszöntő himnusz.

Férfiak
Év 110 m gát 400 m 3000 m akadály
1896 Thomas Curtis (EÁ) 17,6 – –
1900 Alvin Kraenzlein (EÁ) 15,4 John Tewksbury (EÁ) 57,6 George Orton (Kan) 7:34,4
1904 Frederick Schule (EÁ) 16,0 Harry Hillmann (EÁ) 53,0 James Lightbody (EÁ) 7:39.6
1908 Forrest Smithson (EÁ) 15,0 Charles Bacon (EÁ) 55,0 Arthur Russell (Nbr) 10:47,8
1912 Frederick Kelly (EÁ) 15,1 – –
1920 Earl Thomson (Kan) 14,8 Frank Loomis (EÁ) 54,0 Percy Hodge (NBr) 10:00,4
1924 Daniel Kinsey (EÁ) 15,0 Morgan Taylor (EÁ) 52,6 Ville Ritola (Fin) 9:33,6
1928 Sydney Atkinson (Daf) 14,8 David Burghley (NBr) 53,4 Toivo Loukola (Fin) 9:21,8
1932 George Saling (EÁ) 14,6 Robert Tisdall (Ír) 51,7 Volmari Iso-Hollo (Fin) 10:33,4
1936 Forrest Towns (EÁ) 14,2 Glenn Hardin (EÁ) 52,4 Volmari Iso-Hollo 9:03,8
1948 William Porter (EÁ) 13,9 Roy Cochran (EÁ) 51,1 Thore Sjöstrand (Své) 9:04,6
1952 Harrison Dillard (EÁ) 13,7 Charles Moore (EÁ) 50,8 Horace Ashenfelter (EÁ) 8:45,4
1956 Lee Calhoun (EÁ) 13,5 Glenn Davis (EÁ) 50,1 Christopher Brasher (NBr) 8:41,2
1960 Lee Calhoun 13,8 Glenn Davis 49,3 Zdzislaw Krzyszkowiak (Len) 8:34,2
1964 Hayes Jones (EÁ) 13,6 Rex Cawley (EÁ) 49,6 Gaston Roelants (Bel) 8:30,8
1968 Willie Davenport (EÁ) 13,33 David Hemery (NBr) 48,12 Amos Biwott (Ken) 8:51,0
1972 Rodney Milburn (EÁ) 13,24 John Akii-Bua (Uga) 47,82 Kipchoge Kieno (Ken) 8:23,6
1976 Guy Drut (Fr) 13,30 Edwin Moses (EÁ) 47,63 Anders Gärderud (Své) 8:08,2
1980 Thomas Munkelt (NDK) 13,39 Volker Beck (NDK) 48,70 Bronislaw Malinowski (Len) 8:09,7
1984 Roger Kingdom (EÁ) 13,20 Edwin Moses (EÁ) 47,75 Julius Korir (Ken) 8:11,80
1988 Roger Kingdom 12,98 Andre Phillips (EÁ) 47,19 Julius Kariuki (Ken) 8:05,51
1992 Mark McCoy (Kan) 13,12 Kevin Young (EÁ) 46,78 Matthew Birir (Ken) 8:08,84
1996 Allen Johnson (EÁ) 12,95 Derek Atkins (EÁ) 47,54 Joseph Keter (Ken) 8: 07,12
2000 Arier Garcia (Ku) 13,00 Angelo Taylor (EÁ) 47,50 Reuben Kosgei (Ken) 8:21,43
2004 Hsziang Liu (Kí) 12,91 Felix Sanchez (Dom) 47,65 Ezekiel Kemboi (Ken) 8:05,81
2008 Dayron Robles (Ku) 12,93 Angelo Taylor 47, 25 Brimin Kipruto (Ken) 8:10,34
2012 ....................................... ......................................... ................................................
Nők
Év 80–100 m gát 400 m gát 3000 m akadály
1932 Babe Didriksen (EÁ) 11,7 – –
1936 Trebisonda Valla (Ol) 11,7 – –
1948 Fanny Blankers-Koen (Hol) 11,2 – –
1952 Shirley Strickland (Au) 10,9 – –
1956 Shirley Strickland 10,7 - –
1960 Irina Pressz (Szu) 10,8 – –
1964 Karin Balzer (NDK) 10,5 – –
1968 Maureen Caird (Au) 10,39 – –
1972 Annelie Ehrhardt (NDK) 12,59 – –
1976 Johanna Schaller (NDK) 12,77 – –
1980 Vera Komiszova (Szu) 12,56 – –
1984 Benita Fitzgerald-Brown (EÁ) 12,84 Nawal El-Moutawakel (Mar) 54,61 –
1988 Jordanka Donkova (Bul) 12,38 Debra Flintoff-King (Au) 53,17 –
1992 Paraszkevi Patulidu (Gör) 12,64 Sally Gunnell (NBr) 53,23 –
1996 Ludmila Engquist (Své) 12,58 Deon Hemmings (Jam) 52,82 –
2000 Olga Sisigina (Kaz) 12,65 Irina Privalova (Or) 53.02 –
2004 Joanna Hayes (EÁ) 12.37 Fani Halkia (Gör) 52,82 –
2008 Dawn Harper (EÁ) 12,54 Melanie Walker (Jam) 52,64 G. Szamitova-Galkina (Or) 8:58,81
2012 ........................................ ......................................... ...............................................