Sütnivalójuk is akad, mert a malom őröl. A sütésnek itt nagy hagyományai vannak. Már az öreg Burszi is azt mesélte volt, hogy a második világháborúban csakis rábízták a pánkósütést, mer ő sütötte a legjobb és legnagyobb pánkót az egész orosz fronton. Olyan nagyot gyúrt, hogy egy közönséges serpenyőben el sem fért. Ezért fazékba tette, lefödte, és sütés közben úgy megdagadt, hogy ledobta a födőt. Azóta is sütögetik pecsenyéjüket az ikerfalu lakói. Évek múltán elnyerték a legnagyobb kürtőskalácssütő címet is. Azon se csodálkozzunk, ha jövőre olyan hosszút sütnek, mint a falu. Ha az átutazó bárhol is megáll, mindenütt kürtőskalácsot talál. Itt nem kolbászból fonják a kerítést, hanem kürtőskalácsból. Olyan vásárló is akadt, aki toronynak nézte, más füstölt sajtnak, de olasz is megfordult itt. Volt, aki azt kérdezte, miért üres belül, miért nem töltik meg hússal a közepét. Ezek a termékek általában a női munkát dicsérik, de a szentivánlaborfalvi hölgyek nemcsak szorgalmukról híresek, hanem ügyességükről is.
Nem csoda, hogy Jókai Mór fejét elcsavarta Laborfalvi Róza, aki nála nyolc évvel idősebb volt. Az ínyenc Jókai – akiről még bablevest is elneveztek – tudhatta, hogy vén tyúk főz jó levest, fiatal murokkal. Esett itt már emberhalál is szép nő és nagy szerelem miatt. A két szerelmes közül egyik vegyész volt, aki ki tudta keverni a mérget, amellyel mindketten szerelmetesen vonultak a halálba. A hölgyek, akik elcsavarják a férfiak fejét, csinosak és csintalanok, viszont a férfiak erősek. Nemhiába vesznek részt erősségi vetélkedőkön, melyeken a hölgyek is segítenek nekik. Fél kézzel dobálják a szalmabálákat, hurcolják a rönkfát, borítgatják a traktorkereket, de főleg söröshordókat szeretnek emelgetni.
Azt mondják, hogy itt az évszakok sem számítanak. Nyáron is rendeznek szánhúzó versenyt és sízést. Télen túlélési vetélkedőket maguknak és másoknak, mint legutóbb a Háromszék laptalálkozóján a Gr. Majláth Gusztáv Károly Közösségi Házban. Itt alig volt hidegebb, mint kint, ahol csak mínusz 15 fok lehetett. Tény, hogy a Székely István Dalkör tagjai ingujjban énekeltek, míg az újság képviselői bundában sem bírták, így egyértelműen a szentivánlaborfalviak nyertek.
A nők főleg ügyességi versenyeken vesznek részt. Kisebb hasábfákat hajigálnak, hogy edzésben legyenek, mikor odahaza laskasirítővel várják sokáig kimaradó életük párját. Sportban az itteniek mindig is jók voltak. Például asztaliteniszben és női futballban. Lehet, hogy nemsokára a kalapot is ők fogják viselni. A szentivánlaborfalviak most újabb és újabb erőpróbákon törik fejüket a jövő évi versenyre. Lesz majd maratoni futás Uzonba a polgármesteri hivatalba ügyes-bajos dolgot intézni. Lesz kötélhúzás a kultúrház körül. Rendeznek zsákban futást a főúttól a malomig, amihez a zsákokat a malom adja szponzorként. Száz kilón felüliek nem vehetnek részt a versenyen, hogy ne rongálják az utat. Ezenkívül mezei futóversenyt is szerveznek a határban a birtokviszonyok rendezésére. Lesz továbbá kerítés-továbbköltöztetés és határmódosítás a sötétség leple alatt, a szomszédok rovására.
A szentivánlaborfalviak tartják a latin közmondást, miszerint: ora et labora! Imádkozz és dolgozz! A faluban legalább négy felekezetben imádják az urat a békés emberek. A békétlenek, ha a közös ravatalozóba kerülnek, végképp kibékülnek egymással. Bár vannak még, akik otthonról szeretnének temetkezni, hogy ne kelljen hazajárniuk kísérteni. Gondok még vannak, de végül is elsimulnak, mint az út a malom felé. A népdal azt mondja: a malomnak nincsen köve, mégis lisztet jár... Ha köve sincs, honnan lenne kavicsa? Ezért majd kavics és homok helyett liszttel fogják felszórni az utat, hogy a húsz tonnán felüli kocsik is tudjanak rajta közlekedni.
Volt itt szélmalom is, amit azért neveznek szélmalomnak, mert elvitte a szél. Sebaj, lényeg, hogy a falu gondjainak orvoslására van ember, mégpedig doktor. Doktor Ráduly István, a polgármester. Ő ígéri, bevezetik a vizet a faluba, hogy legyen, amit felönteni a garatra, ha már az uzoni szeszgyár nem termel innivalót.