A szentivánlaborfalvi laptalálkozó hangulatát a helybeli Székely István Dalkör tizenöt tagjának férfiasan, ropogósan – vezetője szerint parasztosan – zengő éneklése tette hangulatosabbá. A dalkör történetéről Kelemen Alpár kórusvezetőt faggattuk.
Az első kórust 1946-ban alapította Székely István tanító. Vezetőjének Zágonba távozását követően a vegyes kar kis időre leállt, de a faluba került, barátosi származású Kelemen Árpád tanító felkarolta, s 1965-ig működött. Fénykorában 70–80 tagot is számlált, még Uzonból is jártak át énekelni. A kar versenyeken vett részt, népdalokat és mozgalmi dalokat énekelt.
A kórusmozgalmat 1991-ben élesztette újra az immár néhai Ferencz János tanító, aki akkor került haza Papolcról. A betegeskedő Kelemen Árpád támogatásával létrehozta a férfikórust. Ő 1999-ig vezette a dalkört. A repertoárban temetési énekek szerepeltek, hisz temetéseken igényelték fellépését. 1998-tól Kelemen Árpád fia, Alpár már bedolgozott, egy év múlva pedig átvette az irányítást. A repertoárt bővítette, az ma már mintegy százötven dalt számlál. Betanultak népdalokat, kuruc nótákat, ’48-as és katonadalokat, mert – amint mondja – a férfiaknak ez áll igazán jól: a ropogós, parasztos hang. Annak idején a falusi kocsmákban, melyek nem a maiakhoz hasonló lebujok voltak, hanem valódi találkozó-, éneklőhelyek, valahogy így daloltak. Azok hangulatát igyekszik feleleveníteni a Székely István Dalkör, természetesen színpadképesen. Két szólamban énekelnek, ha többen lennének, háromban is megtennék.
Általában környékbeli falunapokon lépnek fel, de szerepeltek a Szent György-napokon, Kézdivásárhelyen, Háromszéken kívül Keresztváron, Gyergyószentmiklóson, a Maros megyei Vajdaszentiványban is, ahol testvérkapcsolatot igyekeznek ápolni. Állandó fellépési alkalom immár hét éve a dr. Szőts Dániel által szervezett Úz-völgyi megemlékezés augusztus 26-án és az uzoni napok.
