A háromszéki nyelvjárásban a nehezet, a kínos helyzetet, kínos dolgot, a kénos kifejezéssel illetik. "Én sokat kénlódtam az életben!", vagy "Én nem kénlódom tovább!" 1918 után, amikor már nem akarták használni ebben a hazában a régi és pontos osztrák–magyar katonai térképeket, a román geográfusok nagy feladat előtt álltak: egész Erdély területén román nyelvre kellett fordítani a helységneveket, de meggyűlt a bajuk a kucifántos helynevekkel.
A kedves olvasó hogyan fordítaná románra például a száldobosi Nagysuvadás ódala helynevet vagy a Vargyas határában lévő Ebhát határt? Nos, a bölöni hegyekben lévő Nagykénos helynevünk sem a Kénosi borvíz kéntartalmától kölcsönözte nevét, hanem onnan, hogy a meredek hegyoldalon elég kínos (kénos) volt kimászni. Jól magyarázta az, aki a román térképésszel dolgozott a Kénos név jelentésén, mert a térképre azt írták rá: Vârful Necazul Mare! Márpedig a román necaz kifejezés nehézséget, bajt, kínt jelent. Na de ebben az az érdekes, hogy az 1003 m magas hegytetőt nem Nagykénos-csúcsnak nevezik a bölöniek, hanem Esztenaponk tetejének!
A hegy Kénos marad, de sok nehézség árán megalakított és vesződéssel sínre tett bölöni erdőközbirtokosság működése is kezdett eléggé kénossá válni. Ezek felől érdeklődtünk Sikó Endre elnöktől és Ferencz Zoltán erdőgazdától, mert a faluban panaszkodtak a birtokosságra.
– Mekkora a közbirtokosság területe?
– 1066 hektár. Ebből 316 legelő, amelyből tiszta legelő csak 205 hektár.
Sorolta az elnök a legszebb magyar helyneveket: Bikabérc, Sósborvíz, Hármashalom, Meggyes, Cseresznyeponk, Sikó Györgyné pusztája, Várhegykútja, Kecskekasár, Tetvescserefa, Gazdagok árka, Kőlikajja, Lügetódal, Dérlő, Korlát-patak.
– Ezzel a Korlát-résszel van a legtöbb baj – vette át a szót az erdőgazda –, mert itt alakult ki a lügeti román cigányok népes telepe, és megszaporodtak az erdőlopások. Most jött panasszal erdészünk, Csirikás Dávid, hogy rendőrségi segítséget kell kérnie a velük való hadakozásban. Kitakarították az erdőt a száraz ágaktól, összeszedték tüzelésre, szó se róla, erős telünk van, s már veszélyben a lábon álló fák!
– Milyen gondokkal küszködnek? – kérdeztük Sikó Endrét.
– A Kénosokon és Ösvenybércen szép erdőink vannak. Sajnos, annak az 50–60 százaléknak, ami műfának való lenne, tűzifába kell kerülnie, mert valamikor 70–80 évvel ezelőtt leégették. Szépek, mint a gyertya, de a minőség nem felel meg. A bajt az is tetézi, hogy ez az erdő messze esik. A Korláton fel 15 kilométer, onnan ki kell vinni a fát az élre, elé, a Vadas tetejére, s onnan, az utászháztól 16 kilométer a távolság Bölönig. Ezen a hosszú úton kellett hazaszállítanunk több mint 1500 köbméter fát. Felvásárlónk a baróti Komporály cég, amely besegített, és a nagyobb tételű tűzifaadagokat leszállította a Vadasról a tagoknak.
– Van-e most bélyegezve?
– A bélyegzéssel, sajnos, megkéstünk, mert az erdészet nem ért rá. Nagyobb a baj a gyérítési munkálatokkal, a nevelővágásokkal, pedig ezek fontosak az erdő felfrissítésében. Jelenleg egy 375 köbméteres vágtérben dolgoznak a lovaskitermelők a korláti részen, de nagy a panasz a hideg miatt. A kitermelt fát nem tudjuk lehordani az út mellé, mert ellopják, s emiatt állandó törvényszéki ügyekbe gabalyodunk, járnunk kell Brassót.
– Hogyan állnak az ültetésekkel?
– Mindig betartottuk az üzemterv előírásait. A tavaly és tavalyelőtt elültetett csemeték szépek, használtak nekik a csapadékos időszakok.
– Volt-e kudarc?
– Igen is, nem is. Nem sikerült beültetnünk a Buggyon pusztáját, egy olyan három hektárt, ami beerdősödött legelő volt, és tarra vágtuk. Tölgyet kellett volna ültetni, de megnyertünk egy magyar pályázatot kétmillió forint értékben. Önerőből és az erdészet szakembereivel rendeztük. Közbejött a tél, így ebből tavaszi munkálat lesz.
– Más nehézségek, sikerek?
– Nem volt nekünk elég a hatalmas árvízkár 2010 nyarán, meglepett a pénzügyi hatóság is, mert tetemes összeggel tartoztunk az államnak, 38 000 új lejjel. Kértük az újrabesorolást, amibe nem egyeztek bele, s székhelyünket akarták dobra verni. A baj az volt, hogy 2000 köbméter fánk a lábán maradt, mert a nagyon nagy mennyiségű csapadék miatt nem tudtunk termelni. Végül is az összeg mintegy 90 százalékát törlesztettük, így csak a traktorunk került árverésre.
– Milyen a pénzügyi helyzetük most? Van-e téli tüzelője a tagságnak?
– Az önkormányzatnak tartozunk adóval, de erre megvan a hátterünk, mert liciten értékesítettünk 1000 köbméter cserés állományt, tölgyet, megfelelő árban. A pénz egy részét megkaptuk, ebből törlesztettük az állami és a magánerdészettel szembeni tartozásainkat, a hamarosan befolyó második részből a még hátralevőket. Rettenetes összegeket emészt fel a kitermelés, emiatt előlegeket kértünk a tagságtól, vagyis megelőlegezték a kitermelés egy részét, amely nagyon nehéz körülmények között történik a Kénos meredek oldalán. Fölfelé halad a termelés, ami télen nagyon nehéz. Ezért nem tudjuk ellátni teljes mértékben a települést. Jelenleg 126 személynek kellene tűzifát osztani az örökhagyók után. De mivel az örökösök száma állandóan nő, abba a helyzetbe kerültünk, hogy közel 1200 személlyel tartjuk a kapcsolatot, mert akadnak olyanok is, akik Bukarestben, Brassóban vagy más településeken élnek, és várják jussukat. Ezek örökösök. A helyzeten majd fog enyhíteni, ha a magánerdőkben is megindul a kitermelés. Nekünk pénzforrásunk egyelőre csak a fa értékesítése.
– Gondoltak-e már más jövedelemforrás megteremtésére is?
– Rendelkezünk egy 508 hektáros olyan erdőrésszel, ahol vadasparkot lehetne létesíteni. Ezt meghirdettük már a világhálón, keresünk egy megbízható befektetőt. Segíthetne rajtunk a szántóföldi gazdálkodás is. Egy 56 hektáros gyümölcsösünk 40 százaléka ki van már tarolva. Ezt szeretnénk felújítani, a meglévő fák életkorának megnyújtásával, új facsemeték ültetésével. Ezzel a céllal léptünk kapcsolatba egy székelyudvarhelyi pomológiai szakcéggel. Jövedelemre tudunk majd szert tenni, tűzifát juttathatunk azoknak a tagoknak is, akiknek kevesebb a jussuk, ha sikerül megnyitni a Somos-patak keskeny völgyét, amit a hegyomlás eltorlaszolt. Nem könnyű munka, de az erdőfülei Gazdabolt cég, Csog Dénes felvállalta.
– Mit enged meg továbbra az üzemterv, mikor jár le?
– 2017-ig érvényes, 4000 köbméter faanyag kivágását engedélyezi, és kötelez is erre. Ebből csak 2800 köbméter a fővágás, a többi gyérítés, felszabadító munkálatok, de így sajnos, nem gyűl, hanem éppenséggel elmegy a pénz. Fárasztó és kínos, hogy a költségvetést soha nem tudjuk úgy összeállítani, hogy jövedelmező legyen, mert nagyok az árak. A szakmunkákat, az ültetéseket inkább önerőből próbáljuk elvégezni, mert a szakcégek munkálataival nagyobbak a költségek.
A közbirtokosság feldolgozó egységgel is rendelkezik (gatter és javítóműhelyek), amit jobbnak láttak bérbe adni egy helyi cégnek. Minden nehézség ellenére az elnök és az erdőgazda bizakodó, a közös erdővagyont uralni tudják úgy, hogy a tagság is minél jobban érezze közös erdővagyonának hozadékát.
