Az „eszmeipar” francia műhelyeiÚj gondolatok válságos időkben

2012. február 8., szerda, Pénz, piac, vállalkozás

Bár súlyuk és számuk nem hasonlítható az Egyesült Államokban jobbára think tank (agytröszt) néven emlegetett szervezetekéhez, a francia szellemi műhelyek is mindenütt jelen vannak. Képviselőik feltűnnek a tévéműsorokban és a rádiókban, cikkeik és tanulmányaik a legkülönbözőbb társadalmi problémákról sűrűn olvashatók a sajtóban. A több mint másfél száz francia intézmény közül azonban csak néhány kíván közvetlenül hatni a politikai vitákra, különösen az elnökválasztásokra.

Ezeknek a gondolkodási központoknak a megjelenése azt is mutatja, hogy olyan idő jött el, amelyben nagy szükség van új eszmékre, gondolatokra.
Politikai táboroktól távol
A Le Monde lap elemzése szerint a li­berális oldalon a Montaigne intézet és a Fondapol a piacvezető. A Montaigne 2000-ben jött létre, és azóta is Claude Bébéar, az Axa biztosító volt elnök-vezérigazgatója az elnöke. Kinyilvánított célja olyan utak keresése, amelyek javíthatják a nemzetgazdaság teljesítményét és a francia társadalom kohézióját. Nyolc év alatt az intézet mintegy hatvan tanulmányt jegyzett, olyan különböző témákról, mint a szakképzés átszervezése vagy az iszlám befolyásának növekedése a legszegényebb francia külvárosokban. "Új eszközökre van szükségünk a válság átgondolásához" – jelentette ki Laurent Bigorgne, az agytröszt igazgatója, aki korábban a párizsi Science Po Egyete­men tanított. Mivel ilyen eszközöket másutt nem talált, most ő maga próbálja kikovácsolni őket.
A Fondapolt 2004-ben alapította Jérome Mondod, Jacques Chirac tanácsosa, és az akkori államfő pártjának kutató szervezetévé kívánta tenni. Nicolas Sarkozy elnökké választása után a Fondapol marginalizálódott, majd 2008-ban már az új államfőhöz közel álló Nicolas Bazire vezetésével "feltámadt". Az intézet tanulmányt publikált arról, hogyan reagál a jobboldal az európai országokban a populizmus előretörésére, és miként alakul a középosztály helyzete. 12 eszme 2012-re című összeállítása már közel jár a politikához, egyfajta kormányprogram-ajánlatnak is tekinthető.
A liberális családhoz tartozik az 1985-ben alapított, a közigazgatást tanulmányozó Ifrap, amely 2009 óta közalapítványként működik, és a kormányintézkedések hatékonyságát vizsgálja Agnes Verdier-Molinié asszony vezetésével. Az elnökválasztási kampány kapcsán az Ifrap arra készül, hogy felbecsülje, mennyibe kerül majd az egyes jelöltek programjának megvalósítása. (A Montaigne a Les Echos gazdasági napilappal társulva készül ugyanerre.)
A magát ugyancsak függetlennek minősítő Jean Jaures Alapítványt (FJJ) Pierre Mauroy volt miniszterelnök alapította 1992-ben, amikor a Szocialista Párt első titkára volt. Ma is ő az elnöke, igazgatója pedig Gilles Finchelstein, aki közel áll Dominique Strauss-Kahnhoz, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) lemondásra kényszerült volt igazgatójához. A baloldalon ezt a műhelyt "a szabad kollektív vita" eszközének tekintik, célja "a szocialista gondolkodás megújítása". Az FJJ egyik feltűnést keltő tanulmánya "az új francia ideológiai tájat" írta le.
A baloldalon sűrűn szerepel a 2008-ban Olivier Ferrand által alapított Terra alapítvány, amely egy év alatt ötven jelentést, javaslatot készített a legkülönbözőbb kormányzati témákról. A Michel Rocard volt miniszterelnökhöz kötődő Ferrand szerint az elmúlt fél évszázad francia és európai fejlődési modellje halott, újat kell kidolgozni.
Tápláló magánforrások
A szellemi műhelyek gyarapodásának egyik oka és magyarázata a pártok iránti növekvő bizalmatlanság, a pártok intellektuális kiüresedése, illetve az állam stratégiai gondolkodásának gyengülése. A különböző intézetek a francia politikai élet több újdonságát kezdeményezték már: a Terra Nova vetette fel a párton belüli előválasztások gondolatát az idei szocialista elnökjelölt kiválasztásához, a Montaigne pedig már két éve előállt az eurókötvények kibocsátásának javaslatával.
A francia agytrösztök közül a Montaigne emelkedik ki hárommillió euró összegű éves költségvetésével, az FJJ 2,2 millió, az Ifrap egymillió euróval gazdálkodik. A pénzt jobbára magánforrások biztosítják. Mindez nem sok a német szellemi műhelyek eszközeihez képest, hiszen csak a Friedrich Ebert Alapítvány több mint 100 millió eurós költségvetéssel rendelkezik – és persze messze elmarad a több mint ezer amerikai kutató műhely össztámogatásától. Az elnökválasztásokra azonban a pártok igyekeznek saját kezükbe venni az eszmék termelését. A Szocialista Párt létrehozta a maga belső szellemi laboratóriumát (Laboratoire des idées), amely két éven át négy-ötezer kutatót, a think tank jellegű intézmények gárdájánál jóval szélesebb kört mozgósít. "A párt társadalmi tervének és programjának kidolgozását nem adjuk át másnak" – szögezte le Christian Paul képviselő, az intézmény vezetője.
Laurent Bigorgne, a Montaigne igazgatója szerint az általa irányított szellemi műhely nem az elnökválasztás, hanem az azt követően létrejövő kormány idején gyakorolhat igazi befolyást. Kijelentése jó összefoglalása annak a még kísérletinek tekinthető közvetítő szerepnek, amelyet a francia eszmegyárak kívánnak betölteni.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 502
szavazógép
2012-02-08: Pénz, piac, vállalkozás - :

Egységes nemzetgazdasági keretek

Budapesten is bemutatták az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) által kezdeményezett Mikó Imre Tervet. Az elkészült gazdaságfejlesztési stratégia olyan megoldásokat próbál nyújtani, amelyek megerősítik, fenntarthatóvá teszik az erdélyi magyar közösség létét Romániában, a Kárpát-medencében és az Európai Unión belül.
2012-02-08: Faluvilág - Kisgyörgy Zoltán:

Kínos-e a Kénos? (Közbirtokosságok háza táján)

A háromszéki nyelvjárásban a nehezet, a kínos helyzetet, kínos dolgot, a kénos kifejezéssel illetik. "Én sokat kénlódtam az életben!", vagy "Én nem kénlódom tovább!" 1918 után, amikor már nem akarták használni ebben a hazában a régi és pontos osztrák–magyar katonai térképeket, a román geográfusok nagy feladat előtt álltak: egész Erdély területén román nyelvre kellett fordítani a helységneveket, de meggyűlt a bajuk a kucifántos helynevekkel.