Ha valamikor általánosan elfogadott volt a fenyítés is, ma már annak mellőzését tanácsolják, és azt mondják, végső esetben a gyermek akár büntethető is – ám ennek semmiképp sem szabad elmennie az erőszakig. De akkor hol is húzódhat a határ nevelési eszköz és bántalmazás között? Milyen büntetés lehet elég eredményes és még elfogadható?
Fő a nyugalom! – áll a Noilapozo.hu e kérdéssel foglalkozó összeállításának mindjárt az elején. – A legnehezebb, mégis legfontosabb része a konfliktuskezelésnek, hogy a felnőtt higgadt tudjon maradni. Ez elsőre lehetetlen vállalkozásnak tűnik, de csak kis önkontroll kell, na meg tíz másodperc a történtek átgondolására. Eközben elpárolog a düh, és átgondolható, tényleg büntetendő dologról van-e szó, pontosan mit követett el a gyermek, azt miért tette, és – ez életkorfüggő – tanúsít-e megbánást.
Mérlegeljünk! A büntetés során nagy figyelmet kell szentelni a gyerek életkorának és a körülményeknek. Ha a kamasz fiú például szándékosan a földhöz csap valamit, az egészen más megítélés alá kerül, mint amikor a kis hatéves ügyetlenül leejti a kakaós bögréjét.
Kerüljük az erőszakot! Az erőszak fizikai és lelki fájdalmat okoz, negatív mintát mutat, és csak az érhető el, hogy a gyermek agresszióval, daccal, esetleg visszahúzódással válaszol. Nem arról van szó, hogy nem lehet néha a kezére koppintani, hanem arról, hogy ne üssük őt minden helyzetben, amikor azt jónak látjuk. A mások előtti büntetés és fennhangon dorgálás sem működik, hiszen ezzel csak megszégyenítjük a gyereket.
Ne késleltessünk! A helytelennek ítélt viselkedésre azonnal reagálni kell. Ha szükséges, nyugodtan fel lehet emelni a hangot, de nem üvölteni – mellébeszélés és a felnőtti felsőbbrendűség fitogtatása nélkül közölni: mi nem tetszik, s az miért nem elfogadható. A beszéd legyen őszinte.
Legyünk mértékletesek! A tett nagyságának és a büntetés mértékének összhangban kell állnia. Bármit is követ el, nem megoldás, ha a kukába dobjuk a kedvenc játékait, ha megvonjuk tőle az esti mesét, de az sem, ha nem szólunk hozzá aznap, vagy ha rázárjuk a kétségbeesett kisgyerekre a szobaajtót. Korlátozható a számítógépnél töltött idő, a délutáni szabadidős tevékenység (net, edzés stb.), vagy elmaradhat a betervezett közös program. Jó, ha a gyermeket rávesszük: kérjen bocsánatot, és soha nem büntetjük szeretetmegvonással vagy aránytalanul nagy büntetéssel.
Legyünk következetesek! Ha egyszer azt mondtuk, hogy nem tűrjük a hazudozást, akkor ne tegyünk kivételt csak azért, mert aznap épp jó a hangulatunk. Közöljük a gyermekkel a szabályokat, helyezzük kilátásba a lehetséges büntetésmódokat, és maradjunk hűek nevelési elveinkhez. A csapongás, következetlenség nem stabil támpont a gyereknek.