Hiába a gyógyászati újdonságok, az újabb és újabb táplálkozási divatok, a lábadozó betegek táplálása nem sokat változott az elmúlt évszázadok során: az egyik kedvelt gyógyír a mai napig a leves.
A tyúkhúslevest már a 12. században ajánlották az orvosok a megfázás gyógyítására. A betegek számára a népi bölcsesség is tápláló, erősítő és könnyen emészthető ételt, főleg leveseket és kásákat ajánlott. Azóta modern tudományos kutatások is igazolták, hogy a tyúkhúslevesnek nyugtató és gyulladáscsökkentő hatása is lehet. Az egészséges levesek haszna pedig nyilvánvaló: könnyen emészthető formában kínálnak az ember számára szükséges tápanyagokat.
A kutatások szerint azonban a levesek választása főleg ösztönös, és tudományosan igazolt hasznuk helyett leginkább a bébiételekhez való hasonlóságuk adja vonzerejüket. Mindkettőnél ugyanazok a követelmények: az ételnek táplálónak és könnyen emészthetőnek kell lennie.
Az emberek ételhez fűződő lélektani kapcsolata a gyermekkorba nyúlik vissza, tudat alatt fejlődik, ahogy felnövekednek. "Így, amikor vigaszt keresünk, azokhoz az ételekhez fordulunk, amelyeket édesanyáink főztek nekünk, amelyeket az otthonnal kapcsolunk össze" – magyarázza az étel pszichológiájával foglalkozó Christy Fergusson.
Diana Henry szakács és gasztronómiai szakíró ezt kifejezetten a levesek gyógyír státusával magyarázza. Úgy véli, hogy a hagyományos elkészítés megőrzésének részben érzelmi okai vannak, hiszen sokszor olyannak főzik, aki nehéz időszakon megy keresztül. (MTI)
