Legtöbb figyelemre alighanem azon észrevétele tarthat számot, hogy a legegyszerűbb bejegyzett, tehát pályázatképes vállalkozási formák megmaradnak természetes személyeknek, ezért nem vethető ki rájuk jövedelmi adó. Nem muszáj hát őstermelőként tengődnie a nyilvántartott világon kívül a gazdának – lemondva az európai uniós pénzekről például – ahhoz, hogy az adómentesség előnyéből részesüljön.
Pontyok és csukák
Édler András mindenekelőtt a következőket bocsátja előre:
– Jó, hogy van, akivel vitázni, mert szakértői tapasztalatom azt mutatja, az esetenként lehetetlen. Léteznek olyan begyepesedett emberek a rendszerben – a munkaügynél történt meg velem –, akikkel egész egyszerűen nem lehetett tárgyalni. Mikor eléje tettem a törvény szövegét, bizonyítandó, hogy igazam van, azt felelte nekem: "Engem nem érdekel, mit ír a törvény." Itt szerencsére vita van, s ettől haladnak a dolgok előre.
Ami a múlt heti riport bevezető sorait illeti, az adózástól való általános viszolygásról az a véleménye, annak, hogy az angol, német, amerikai, francia adóalanyra ez nem terjeszthető ki, az a magyarázata, ott az állam arra törekszik, hogy partnerként kezelje a polgárt.
– Ha nap mint nap bürokráciába ütközünk, arrogánsan kezelnek, amikor korrupció nélkül nem működnek a dolgok, és a hivatalnok magas lóról beszél velünk, akkor persze hogy fellép az idegenkedés, a viszolygás. Na most, az adózásról: nekem adószakértőként 12 éves tapasztalatom van a barikád másik oldalán, s állítom, nem egyszer fordult elő, hogy a pénzügyesek, pénzügyőrök és a munkaügyisek nem voltak eléggé felkészülve, és ezt arroganciával próbálták leplezni, olyan felsőbbrendűséget megjátszó mentalitással, mely azt sugallta: ne is próbáljon kérdezni az ember. Ne kérdezzen, hanem írja alá a jegyzőkönyvet, és fizessen. Ennél is rosszabb volt, amikor "halásztak". Beállítottak egy céghez, elővették a törvényt, és jól ráijesztettek az emberre. Az egyszerű ember nem adószakértő. Ha neki azt mondták, hogy nem töltötte ki a számla jobb felső sarkában a nem tudom, mit, és azért 80 milliós pénzbírság jár, akkor megrémült. S ha akkor leültek, és kijelentették: jó, ne legyen 80, hanem csak 10 – az ember fellélegzett, s kifizette. Az ellenőr szintén elégedett volt, teljesítette az ún. tervet. Létezik egy ilyen terv az indirekt állami bevételekre. Akivel ezt meg lehetett tenni, megtették, akivel nem, azzal nem. A pontyokkal ment, a csukákkal nem. Azokat mi képviseltük, és őket inkább elkerülték, mondván: elég nagy a tó, sok a hal benne. Sajnos, olyan mentalitásra is tudok példát, mikor az adóellenőr nem a törvény betartásán dolgozott, hanem kihasználásán az ún. terv teljesítése érdekében. Amikor első olvasatra úgy tűnt, neki ad igazat a törvény, de második olvasatra már egészen más fényben tűnt fel a dolog. Mert ha tudjuk, az a kihágás nem azért történt, nem azért nem írta fel az illető a kért adatot a jobb felső sarokba, mert adót akart csalni, hanem tudatlanságból, s attól még ugyanannyi adót kifizetett. Második olvasatra mindjárt kiderült volna, hogy bírság akkor jár, ha az adat hiányának az adóelkerülés a célja, tehát számlahamisítás. Márpedig nem ez történt. Ezért mondom: az ellenőrző szerveknek nem a büntetéssel, hanem mindenekelőtt a megelőzéssel kellene foglalkozniuk. Ne feledjük, adófizető polgár nélkül az állam sem létezne. Igaz, másfelől létezik egy hibás mentalitás. Az emberek azért próbálják meg elkerülni az adófizetést, mert a kommunizmusból eredeztethetően úgy vélik, ami az államé, az mindenkié, és "elvihető". Ha tehát nem fizetik az adót, semmi gond. S mivel bürokráciába ütköznek stb., azt mondják: inkább csinálom feketén, nem alapítok vállalkozást, mert akkor könyvelni kell, nem értek hozzá, jön az ellenőrzés. Ráadásul – másik ok – úgy gondolom, túl magasak az adókulcsok. Válság idején véleményem szerint inkább csökkenteni kellene az adókat. Ehelyett mi emeltük az áfát...
A mezőgazdaság nem ráfizetéses
Ami a riportban elhangzott másik nézetet illeti, a képviselő úgy gondolja, téves a mezőgazdaságot egészében ráfizetéses ágazatnak minősíteni. Erre megjegyeztem, saját riporteri tapasztalatom, hogy volt egy átmeneti konjunktúrája a mezőgazdasági termelésnek, valamikor az uniós csatlakozás előtt, amikor egyes termékek, például a burgonya kiemelkedően jól fizetett a kilencvenes évek elején, utóbb másnak jött fel a napja. 2007 után viszont fokozatosan kiterjesztették ránk is a támogatások rendszerét, de nőtt az önköltség is, s mindez azt sugallja: az elveszett profitot próbálják meg pótolni. A képviselő másként vélekedik.
– A mezőgazdaság ma sem ráfizetéses. A támogatások bevezetése onnan indult, hogy a II. világháború után tényleg problémák voltak a termelés beindításával, a rendszer különbözött a maitól, valóban termelésre serkentett. Európa aztán eljutott a túltermelés szintjére, s akkor már azért fizettek, hogy ne termeljenek annyit. A mai támogatási rendszer két dologról szól. Próbálják összeboronálni a gazdálkodást a környezetkíméléssel, például pénzt kapsz, ha a terület tíz százalékát pihenteted vagy vetésforgót alkalmazol stb. Ne feledjük, az EU-ban a területek 80 százaléka mezőgazdasági hasznosítású. 1992 után a reform arra irányult, hogy a különböző régiók nívóját kiegyenlítsék. Lásd fiatal gazdák támogatása, félig önellátó gazdaságoknak nyújtott segély stb.
– Nem azért nyújtják, hogy az olcsó keleti áruk dömpingjétől megvédjék a kontinentális termelést?
– Nem, azt másképpen oldották meg, az unió határain védővámokkal óvják a belső piacot. Szóval, a mezőgazdaság működne szerintem a támogatási rendszer nélkül is, de így persze mindenki beszámítja a jövedelembe. Viszont meglehet, a fogyasztónak is hasznos, olcsóbban kapja a termékeket, s ha elvennék, megemelkednének az árak.
Őstermelők és természetes személyek
No de rentabilitás ide, rentabilitás oda, a megyénkbeli székely gazdák 90 százaléka adómentességet élvezne akkor is, ha lemondana őstermelői státusáról, s ennek nincs tudatában – állítja Édler. Márpedig 13 ezer gazdáról van szó, aki mind csatlakozhatna ama pár százhoz, mely eddig merészelt lépni, ámbátor akad köztük, aki azt állítja, bizony meg is fizette "merészségének" az árát, pályázhat, de jövedelmi adót vetettek ki rá. Nos, a képviselő szerint tévesen járt el a hatóság. Előveszi az Adó­törvénykönyvet, a 2003/571-es törvényt, és abból magyaráz.
– A jövedelmi adóról szóló rész a természetes személyekre vonatkozik, nem profitadó, melyet a jogi személyekre vetnek ki. Nos, a mezőgazdaságot illetően az őstermelői státus után következő persoană fizică autorizată (pfa), azaz az engedéllyel rendelkező természetes személy nem adózik, mert mint neve is jelzi, természetes személy marad. Ő az, aki pályázni akar stb., és emiatt váltott engedélyt. Ennek egy másik formája az întreprindere individuală, egyéni vállalkozás, mely tulajdonképpen szintén természetes személynek minősül, adóügyileg tehát egyazon elbírálás alá esik. Több­let­jogosultsága mindössze annyi, hogy ő már alkalmazhat idegent is, amit a családtagokra utalt pfa nem tehet meg.
– Az őstermelő földadón kívül egyebet nem fizet. Ezektől meg mindenki fél, sőt, jövedelmi adót is kivetnek rájuk.
– Márpedig a 42-es cikkely k.) pontja világosan fogalmaz: a fizikai, természetes személyek mezőgazdaságból származó jövedelme nem esik adózás alá, kivéve a 71-es cikkelyben leírt eseteket. Vegyük ezeket sorra: adóköteles az üvegházakban, melegházakban termesztett zöldség- és virág értékesítéséből, illetve az öntözéses művelésből származó jövedelem. Adóköteles a dísznövények és fák, valamint a gombatermesztés és -értékesítés – ezekről is egyértelmű, hogy kereskedelmi célú tevékenységek. Ha­sonlóképpen a szőlő- és gyümölcsfaiskolákban folyó termesztés jövedelme, és az a jövedelem, amely termények, gyümölcsök stb. felvásárló, ipari feldolgozó vagy más hasonló egységeknek való eladásából származik. Ha tehát betakarítom a krumplimat, és áruba bocsátom a zöldségpiacon, az után nem adózok, de ha egy chips-gyárnak adom el, vagy egy nagybani kereskedőnek, akkor igen, mégpedig ez a jövedelmi adó kétszázalékos. Azaz a feldolgozó a százlejes árból 98-at ad nekem, és a többit befizeti az államnak. (Némileg fonák, de a százhektáros burgonyatábla termésének eladása, ha a piacon kel el, adózásmentes, a melegházé, bár kisebb, már nem. De ez egy más kérdés.)
A képviselő úgy látja, ha a pfa-kra és egyéni vállalkozásokra mégis kivetnek jövedelemadót, akkor tanácsos lenne szövetkezniük, ügyvédet fogadniuk, hogy az érvényesítse jogaikat. Ő maga a vállalkozásbarát pénzügyi környezet kialakításáért küzd. Persze, teszi hozzá: az egyéni vállalkozó, bár a jövedelmi adótól mentesül, alkalmazottai bére után már igenis, fizet mind jövedelemadót, mind egészségügyi, mind társadalombiztosítási, mind munkanélküliségi hozzájárulást. Ha egy 80 tehenes tejgazdaság például a Covalactnak adja el a tejét, akkor az után kétszázalékos jövedelmi adót szedhetnek tőle. Erre két mód van: vagy a nettó jövedelem után számítják ki, vagy átalányadó formájában vetik ki. Különben minden eset más, és konkrét vizsgálat döntheti el, kire milyen paragrafus alkalmazható. Az őstermelők ki vannak zárva a pályázatképes körből, ők legfeljebb őstermelői bizonyítványra jogosultak, és arra, hogy áruikat a zöldségpiacon eladják. Ha kiskereskedő őstermelőként ad el, az már törvénybe ütközik. A képviselő úgy tudja, Hargita megyében más az úzus, a Regátban szintén.
Riportunk folytatásához okvetlenül szükség lesz a minisztériumi állásfoglalásra is, miként az országos gyakorlatot is szemügyre kellene venni. Ezért a kérdésre még visszatérünk.