Évtizedek alatt már több mint 1200 iskolában, óvodában, könyvtárban és művelődési intézményben mutatta be a gyerekeknek Magyarországon és külföldön Lengyák István az általa harminc éve kitalált ollóvágta módszert.
A nagykanizsai pedagógus a barkácsoló kedvű gyerekek számára egy kettéhajtott kartonlapból képes több száz féle állatot készíteni, tulajdonképpen egyetlen ollókanyarintással. És ehhez mindig jár némi humoros körítés is, hogy valóban szórakoztatva tanuljanak az apróságok. Jó kapcsolatot ápol a felnőttek világával is: civil szervezetekben tevékenykedik, karitatív és környezetvédelmi programokat irányít, galériákat és kiállításokat szervez Magyarországon és Székelyföldön. Január végén átvehette a Falvak Kultúrájáért Alapítvány elnökétől a magyar kultúra lovagja kitüntető címet.
Tviszt a lábtörlőn
Évtizedekkel ezelőtt a városi gyermekkönyvtár pedagógusaként egy életre megszerettette a gyermekekkel a könyvek birodalmát. Ebbe a szentélybe például csak az kapott bebocsátást, aki előtte tvisztelt a bejárati kókuszszőnyegen, majd odabent röptében kapta el a párnát, mielőtt ráült volna. Mert széket használni szigorúan tilos volt!
– Amikor iskolában tanítottam, nálam a rajz- vagy technikaórák is azzal kezdődtek, hogy pár percet játszottunk, hogy igazán neki lehessen kezdeni a "komoly" pedagógiai munkának. Ez a pár perc arra kellett, hogy ki tudjam kapcsolni a gyerekekben az órák előtti negatív hatásokat – fejti ki a játékosságról és a humor szerepéről vallott nézetét. A könyvtári tvisztelés nem volt más, mint a kötelező lábtörlés, a párnadobálás és a földre ültetés pedig szintén az oldódást szolgálta...
– Egyszerűen beleszülettem a gyermekszeretetbe, ugyanis ezt láttam, érzékeltem a környezetemben. A család tele volt tanítókkal. Már gyerekfejjel azt láttam, hogy akárhova mentem velük, mindenütt szerették, tisztelték őket, felnéztek rájuk, örömmel beszélgettek velük. Ebből az maradt meg bennem, hogy pedagógusnak lenni csodálatos dolog.
Szavai szerint ragad rá mindenféle humor, de leginkább a góbéságokat, vagyis a székely humort kedveli, amellyel nem egyszer személyesen is találkozott az erdélyi táborozások során.
– Az öregség első jele, ha már félsz gyerekeskedni, félsz megőrizni azt a fajta vidámságot, humort, a világra ártatlan szemmel való rálátást, ami gyermekkorban még megvan benned, míg a felnőttek negatív hatásai ki nem ölik belőled. Minél tovább meg tudod ezt őrizni, annál szebb a világ körülötted. Soha ne felejts el játszani, és boldog ember leszel! – ezt szoktam dedikációként beírni azokba a füzetekbe, könyvekbe, amelyekből számos megjelent az elmúlt évtizedekben.
Véletlenül született
Lengyák István minden bizonnyal legismertebb tevékenysége az ollóval nyírt papírfigurák készítése. Az ollóvágtának elkeresztelt módszert 1983 karácsonyán véletlenül találta ki, amikor a gyermekek segítségét kérték betlehemes elkészítéséhez. Az alapötlet után egyre többet foglalkozott a figurák fejlesztésével.
A szakemberek már a kezdetekkor gyorsan felfigyeltek a módszerére, így először a Süni Kiadó jelentette meg sorozatban – negyvenezres példányszámban – a háziállatok, az európai vadállatok, a vízi élőlények, az ősállatok készítéséről szóló füzeteket. A kiadványsorozat megszakadt, mert a szerző nevét a kiadó nem akarta feltüntetni, de közben a szombathelyi főiskola levelező tagozatán pedagógus kollégáit is megismertette a technikával. Ennek alapján született a Vas Megyei Pedagógiai Intézet támogatásával a Papírállatok sorozat. A Magyar Környezeti Nevelési Egyesület közreműködésével ezek újabb, összefoglaló kiadványa látott napvilágot, és ekkor született meg az ollóvágta kifejezés is. Ebben a füzetben már 152 fajta állat mintája szerepelt, betlehemi tárgyak, húsvéti és karácsonyi ajándékok, sőt, dramatizált állatmesékhez való figurák is.
Már megszámolni sem tudja, hányféle állatot képes ollóval és némi hajtogatással előállítani. Egyetlen állattal nem tudott eddig megbirkózni, ez pedig a sün. Még nem sikerült rájönnie, hogy miként lehet a tüskéit elfogadható módon megjeleníteni... (MTI-Press)
