Tapasztalom, hogy az örökzöld fenyőfajok ma már nem kizárólagos kerti örökzöldek. Kezdünk megbarátkozni azokkal a kertészeti kínálatban lévő cserjékkel, fákkal is, amelyek a téli egyhangúságot színesebbé oldják.
Ezek egyike a téli (közönséges) magyal, amely csokrosan díszlő piros bogyóival valóban házunk tájának dísze a téli fehérségben. Bőrszerű, hullámos, idősebb ágain szúrós szélű levelei sötétzöldek, de vannak tarkább levelű változatai is. Cserjének tudjuk, de ha nem metsszük, akkor akár tíz méteres fává nő, és piramis formájával nem kevésbé kedvelt lehet.
Már a római Lupercalia-ünnepek idején szimbolikus jelentőségű, de különösen az angolszász, ír mondavilágban, újabban nálunk is a téli napforduló hírnöke, a megújulás, az újjászületés szimbóluma. Felhasználása is sokoldalú: kedvelt kiegészítője csokroknak, karácsonyi ajtódísznek, temetőben is egyre többen telepítik örökzöldnek, de sövényként is áthatolhatatlan zöld kerítés, jól tűri a különböző formára metsző nevelést. Termése, levele azonban toxikus, bár dél-amerikai rokonának leveléből a sokat emlegetett matétea készül.
Ha valaki vásárol (van a kertészetekben), akkor – kétlaki növény lévén – mind hím-, mind nővirágú egyedet is kell vennie. Másképp ugyan virágzik tavasszal, de termést nem hoz. Telepítése igénytelensége miatt ajánlott, mindössze a szélnek kitett helyet nem kedveli. A homeopatikus gyógyászat helyenként levelének főzetét ízületi bántalmak enyhítésére használja.
