Gondos jó anya, igazi székely asszony, Zágonban ringatták bölcsőjét (1797). Tizenhat éves volt, amikor férjhez ment rétyi Antos Józsefhez (1813), és nyolc gyerekkel áldotta meg a Fennvaló: József, Anna, István, János, Ferenc, László, Terézia és Károly. Egész életét családjának és gyermekei nevelésének szentelte.
Negyvenhat évesen özvegyen maradt, de megbirkózott kiterjedt gazdaságának gondjaival is, melyet mindig virágzó állapotban tartott. Gyermekeit kitűnő, magyar szellemű nevelésben részesítette: János a szabadságharc alezredese volt, Ferenc honvéd őrnagy.
A bánatból bőven jutott a hős anyának, mert Ferenc fiát várfogságra ítélték, József a verespataki aranybányában rejtőzött családjával, "midőn Zalatnán és Abrudbánya környékén a fellázadt oláhok több száz magyar családot, öreg embereket, a legnagyobb kegyetlenséggel öltek meg" – írja a szabadságharc történetírója, Nagy Sándor. "Szegényeknek és szenvedőknek mindig jószívű nemtője volt" – emlékeztek rá halála (1864) után három évtizeddel. Porai a rétyi temető családi sírboltjában nyugszanak.
Fia, Antos János, a rétyi iskola névadója Nagyabonyban telepedett le.
