Rendkívüli képzőművészeti rendezvénysorozatnak ad otthont hét végén Sepsiszentgyörgy: három kiállítással mutatkozik be Kőnig Frigyes Munkácsy-díjas festő- és grafikusművész, a budapesti Magyar Képzőművészeti Egyetem rektora. A programok többségét szombaton délután szervezik – két tárlat és egy könyvbemutató a megyeszékhelyen, a harmadik, esti kiállítást az Árkosi Kulturális Központban –, a nyitány viszont egy pénteki előadás (13 órától a Plugor Sándor Művészeti Líceum dísztermében), ahova nem csak a művészetis diákokat várják, hanem bárkit, akit érdekel a téma. (mózes)
Február 19-én nyílnak, és március 9-ig látogathatóak Kőnig Frigyes képzőművésznek, a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektorának Várak, Orbis Pictus, illetve Képzelet és kontinuitás című kiállításai. A Lábas Ház, a Magma Kortárs Művészeti Kiállítótér és az Árkosi Kulturális Központ meghívására Sepsiszentgyörgyre érkező Kőnig Frigyes képzőművésszel beszélgetettünk.
– Tavaly májusban jött létre együttműködési megállapodás a Magyar Képzőművészeti Egyetem és a Plugor Sándor Művészeti Líceum között. Rektorként milyen meggondolásból támogatta?
– A nemzetközi kapcsolatteremtés az egyetem számára létfontosságú, és ebben természetesen a határon túli magyarsággal való kapcsolat is kiemelt jelentőségű. A tervek szerint módom lesz előadást tartani, beszélgetni a sepsiszentgyörgyiekkel, és nagyon izgatottan várom, hogy miként reagálnak az elmondottakra (és természetesen a látottakra). Reményeim szerint sikerül az itteni megjelenésem során iránypontokat megjelölnöm az itteni fiatal alkotók számára is.
– A Lábas Házban a Várak című kiállításon a Kárpát-medencei várakat és erődítményeket ábrázoló rajzok lesznek láthatóak. Honnan ered a várak iránti érdeklődése?
– Régi, talán mániás természetű érdeklődésről van szó, amely gyermekkorom óta jelen van. Ez a fiúgyermekeknél nem szokatlan, de a legtöbbjük egy idő után kinövi. Velem nem így történt. Ez az érdeklődés a mai napig is tart: amíg az ember el nem jut a célig, azaz a tudás teljességéig, addig nem lehet abbahagyni. A kiállításmegnyitó napján bemutatom Historia Picta Castellorum című, 2010-ben megjelent könyvemet, mely a váras témában a második. Ez nagyon izgalmas kutatás, és nagy szerencsémre, számos régész, történész és műkedvelő barátommal konzultálva folyamatosan új feladatokon dogozhatom. Ehhez a képzőművész tapasztalataival, illetve a tudásával járulok hozzá. Életem egyik legnagyobb elismerésének tartom a két éve átvett Schönviesner-érmet, amelyet műemléki, régészeti értékek közismertté tételéért kaptam.
– A Magmában látható kiállításnak az Orbis Pictus címet adta. Mivel indokolható a Comenius művére utaló címválasztás?
– A világ leírásával már nagyon sokan kísérleteztek, ugyanakkor minden esetben azt láthatjuk, hogy ezeket a válaszokat folyamatosan felülírja az emberi tapasztalat. Számomra maga a képzőművészeti tevékenység volt az az eszköz, amely révén megállapításokat tehettem, valamint ismeretlen területekre juthattam. Az alkotás egyúttal a tanulást is jelentette.
– A kiállításon torzszülöttekről készült rajzok is láthatóak. Mivel magyarázható a szokatlan téma iránti érdeklődés?
– Az anatómiai tanulmányaim során a Semmelweis Egyetem múzeumában láttam először a megdöbbentő preparátumokat, és ez volt az az élmény, amely a rajzok készítését motiválta. Ahogy egy kör egy vetületen ellipszisként jelenik meg, vagy egy egyenes a domború tükrön ívessé válik, úgy a torzulás számtalan esetben jelenik meg a körülöttünk lévő világban. A deformációkra az emberi társadalmak gyakran különböző választ adnak. Van, ahol egy felsőbb hatalom megnyilvánulását sejtik emögött, míg máshol az ördöggel való cimborálás tényét vélik felfedezni benne. A szokatlan mindenkit foglalkoztat.
– Az Árkosi Kulturális Központban Képzelet és kontinuitás címmel olajfestményeket állít ki. Hogyan kapcsolódnak ezek a másik két tárlat anyagához?
– Egyszerűen úgy, hogy egy bizonyos kor után az ember azt tapasztalja, minden összefügg. Ugyanakkor ez az a kiállítás, ahol olyan alkotások láthatóak, amelyek autonóm művekként születtek, tehát nem az ismeretszerzés stádiumai, hanem bizonyos konklúziók.
– Mit tervez a 2012-es évre?
– Egy kőszobor befejezése az év fő célja, amely Hvar szigetének egyik kikötőjébe kerül majd. Ez a mű az Árkoson is kiállított Oszlopsor című sorozatom záró darabja, amelyet egy másfél köbméteres mészkőből faragok ki. Emellett felkérést kaptam egy művészeti anatómiai vonatkozású könyv elkészítésére, valamint tanulmányt fogok írni Müllner János műemléki fotósorozatának kiadásához, amelyet egyetemünk ad majd ki, és az idei Balassi-konferenciára is kaptam meghívást. Emellett szeretnék többet találkozni a hallgatókkal a munkahelyemen, és több időt tölteni a családommal.
SEBESTYÉN ÁGNES
