Beszélgetés Márton László polgármesterrelDálnok régi gondokkal, új tervekkel

2012. február 16., csütörtök, Faluvilág

Nyolc esztendővel ezelőtt a nulláról kezdte a hirtelen s nem is oly egyszerűen önállósult község a településfejlesztést és az önálló társadalmi élet megszervezését. Jelentős lépéseiről lapunk is beszámolt. Mondhatnánk, ha a pénzügyi megszorítások nem jelentettek volna akadályt, Dózsa faluja is az unió kapujában állana.

  • Albert Levente felvétele
    Albert Levente felvétele

– Kénytelen vagyok visszapillantani a kezdetekre, amikor teljesen leromlott és bútorzat nélküli székhelyet kellett lakhatóvá tenni, ahol még a villanyvezeték sem működött. Most folynak újból a felújítási munkálatok. A nagyterem felosztásával további szobákat hoztunk létre, megfelelő körülményeket biztosítottunk a körorvosi rendelőben, helyet egy gyógyszertár részére. Van egy melléképületünk a tanácsház mögött, tatarozását követően oda akarjuk költöztetni a rendőrséget, az orvosi rendelőt, s talán a postahivatalt is, ezekkel most egy tető alatt létezünk. Kezdetkor, nyolc esztendővel ezelőtt a középületek is lerobbant állapotban voltak, a körorvosi rendelés tűrhetetlen körülmények között zajlott. Ezekkel egy időben kellett megoldani az iskola és az óvoda fűtését. S ki ne tudná, hogy halaszthatatlan volt a bekötőút aszfaltozása, a közvilágítás felújítása.
– Az aszfaltszőnyeg sem ért volna el a Dózsa-szobor előtti térig...
– Azt a hiányzó négyszáz métert a megspórolt pénzünkből, önerőből fizettük, mert érthetetlen volt a korszerű turistabuszokkal érkezők számára, hogy a községház előtt vége a modern világnak! Kis sikernek tűnik, de számunkra sokat jelentett, hogy ebből az aszfaltból jutott az iskola kézilabdapályájára is. Azt sem szeretném kifelejteni, hogy hidat kellett építenünk az Alszeg könnyebb megközelítésére, mert 1975 óta közel egy kilométeres kerülővel juthattak el a lakók a község belső részébe. Két alkalommal sikerült kavicsozni a mellékutcákban, mert tudni kell, hogy nagyon barátságos a dálnoki agyagos sár. Olyan utcáink voltak, szűzterületek, ahova soha nem jutott kavics. Ha lesz pénz, folytatni fogjuk.
– Megújult a nagyon megviselt kultúrotthon, de van-e benne pezsgő közművelődési élet?
– Ennek egyik akadálya az állások befagyasztása, nem tudunk alkalmazni egy arra termett személyt, legalább fele-fele részben kultúráért felelőst és könyvtárost, aki ezt a munkát vállaira venné. Kár, mert szép könyvajándékokat kaptunk a testvértelepüléseinktől, Szentesi barátainktól és 5300 könyvet Cserszegtomajról – ők még a polcokat is elküldték –, de mihaszna, ha könyvtári szolgálat hiányában nem tudják olvasni azok, akik esetleg még olvasni is szeretnének ebben a tévés világban. Video-projektort és hangosbemondót is kaptunk magyar barátainktól, szóval, van lehetőség művelődésre, csak be kellene induljon a kulturális élet. Tetemes pénzösszeget áldoztunk a kultúrotthonra, nem túlzás, ha azt állítom, hogy egyik legszebb épület a környéken. Van benne minden, konyhai rész, illemhelyek, öltöző. Alag­sorában bár működik, ahol kulturált körülmények között lazíthat a fiatalság, közvetlen közelében pedig épül az új római katolikus kápolna. A dálnoki filia a csernátoni anyaegyházhoz tartozik, ezt a munkálatot is segítettük. A hagyományőrzésről és a múlt ápolásáról nem feledkeztünk meg. Az utóbbi években több rangos kiadvány látott nyomdafestéket Dálnokról, emlékszobája van Veress Dá­niel írónak, a vitézi rend pedig emléktáblát helyezett el a jeles és rangos katonaember, az egykori magyar miniszterelnök, Dálnoki Miklós Béla előtt tisztelegve.
– Volt-e sikertelenség, mi az, ami gond marad továbbra is, amit nem tudtak megvalósítani, ami a közeljövő feladata?
– A legnagyobb bajt és gondot a dálnoki határnak az a 300 hektárja okozza, amit a felszámolt állami gazdaság kiosztott más, messzebb lakó részvényeseinek, s mi nem tudtuk méltányosan befejezni a földtulajdon visszaszolgáltatását. Volt sikertelen próbálkozásunk is, mert jobbára a tervező hibájából kudarcot vallott az a pályázatunk, melynek révén pénzalapot akartunk szerezni a Keresztutat Ször­csével összekötő mezei-kitermelő út feljavítására. Foly­tatni akarjuk ebben az évben a szabadeséssel működő vezetékes vízhálózatot. A fővezeték a Nagyvölgy kútjától már a földben van, be kell építeni a tartályt. Elbírálás alatt áll két pályázatunk: a kanalizálásra és új óvoda építésére. Elkép­zeléseink-terveink még vannak: ravatalozót építenénk, de az arra szolgáló terület kérdése még nem végleges. Meg­pályáztuk a köz­ségi sportpálya felújítását és korszerűsítését, s önrészünk ellenében szeretnénk ide egy tekepályát is, mert ennek a sportnak régi hagyományai vannak a községben. Távlati elképelésünk, hogy gyógyfürdőt létesítsünk a Győrrétén, ahol fürdésre alkalmatos kénes víz meg egy Szemvíz-forrás is fakad. A vegyi elemzések eredményei már a kezünkben.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 498
szavazógép
2012-02-16: Kultúra - Borcsa János:

A székely humoriparról

Mikor is lehetne a vigasság legkomolyabb, ha nem farsang idején! Háromszéken is számtalan kabarétársulat megfordul, és ugyan ki tagadná, hogy a karneváli eseményeket, a farsangi alakoskodást például nem kell komolyan venni.
2012-02-16: Faluvilág - Kisgyörgy Zoltán:

Megnő a Csernátoni Csonka torony (Beszélgetés Bölöni Dávid polgármesterrel)

– Minden közbejött nehézség ellenére sikeres esztendőt zártunk, amihez azt is hozzá kell tennem, óvakodtunk attól, hogy adósságot halmozzunk fel. S