Talán a hideg miatt, talán nem... Mínusz 10, mínusz 20 Celsius-fok körül esténként nem szívesen engedik ki gyerkőceiket a szülők. Napközben enyhébb, kellemesebb lenne, de hétköznap délután tilos rámenni a jégre, kivéve annak a néhánynak (5–7 gyereket láttam egyszer), aki tanfolyamra, esetleg edzésre jár. Az pedig nagyon-nagyon kevés.
Talán a frissen hullott hó miatt nem járnak, hiszen úton-útfélen lehet csúszkálni?
Talán, mert sokan mennek sízni Sugásba, Pojánára, vagy korcsolyázni Brassóba, Kézdi­re... a jégpalotákba?
Vagy talán mégsem. Inkább kényelmesek vagyunk, és az otthon melegében ülünk, a tévé vagy az internet rabságában. Lehet, hogy sok a tanulnivaló, a munka, de egy kis mozgás a levegőn felfrissít, felpezsdíti vérünket, megolajozza berozsdásodott csontjainkat, és ezáltal kevesebbet kell majd az orvoshoz és a patikushoz járnunk: napi fél óra mozgás megelőz sok-sok betegséget.
Vagy nincs jó reklámja a jégnek, nem beszélnek róla, mint például Csíkban, Gyergyóban – kevesen hokiznak nálunk, mű- és gyorskorcsolyáról nem is beszélve... Nincsenek (vagy elenyészően ritkán van­nak) meccsek, bemutatók, versenyek, jégen zajló játékos események, ahol még díjakat is lehetne nyer­ni – ez stimulálná a fiatalokat, de a felnőtteket is!
Azt hiszem, ez mind fennáll, és esetleg más okok is lehetnek. De ne szaporítsuk a szót: valami hibádzik! Sok tízezer euróért vásárolta a jégpályákat a város, és úgy látszik, nem igazán tudjuk őket kihasználni.
Mit lehetne tenni? Többet kellene róluk beszélni, versenyeket, vetélkedőket szervezni: gyorsasági, ügyességi, játékos megmérettetéseket, missversenyt, jégkirály-választást stb. – és abból a sok hóból, amit naponta kitakarítanak, hószobrokat-hóvárakat készíteni. Iskolák, osztályok versenghetnének egymással...
Egyszóval, egy kis lelket kellene vinni az anyagba! Talán ebből van kevesebb nálunk – vagy mégsem? Cáfoljanak rám!

KÓSA FERENC