Tetszik, nem tetszik, lassan el kell felejteni Amerikát. Most már Kína a menő. Ezután Ő lesz a világosság hajtóereje, kulcsfigurája. Kínát már semmilyen gazdasági számításból nem lehet kifelejteni. Amerika megmarad a háború és a bankvilág színterének.
Ha valaki Kínába látogat, szinte biztosra veheti, hogy megváltozik véleménye Európáról, a világról. Mindjárt az első nap láthatja, hogy egy hatalmas termelői társadalomba érkezett, ahol mindenki dolgozik reggeltől estig – földeken, gyárakban, utakon, építkezésben...
Keresztény ember elszégyelli magát, ha hazagondol Európára, és sosem kérdezi meg senkitől, hogy mi a gazdasági válság oka, és miért jönnek ide dolgoztatni a vállalkozók.
Teljesen világos: itt dolgoznak, mi meg fogyasztunk.
Hihetetlen, hogy mi, európaiak milyen hamar megtanultuk Amerikától a fogyasztást, szórakozást, üzérkedést, a munka eszményének földbe tiprását.
A munka keleten életforma.
Több tucat gyárat volt szerencsénk meglátogatni, de sehonnan sem hiányzott az imádkozóhely, jeléül annak, hogy a munkával itt egyáltalán nem viccelnek. Nem kis meglepetésünkre derűs, jókedvű, megelégedett arcokkal találkoztunk mindenfelé, a becsülettel dolgozó ember őszinte tekintetével, ami annyira egyforma, bárhol a világon.
Voltak érthetetlen dolgok is egy európai számára: nem látni ittas embert, utcai civakodást, sok bankot, kövéreket, nagyképűeket, és eszedbe sem jut, hogy valaki kilopná zsebedből a pénztárcádat.
Ebből a hangulatból ismételten hazagondol a látogató romlott világunkra: a pénzszerzés legaljasabb formáinak paradicsomára, az emberjogi alapokra helyezett munkakerülés magas művészetére, amelyek előtt a legyőzött keresztény erkölcsünk tehetetlenül áll.
Ebből a hangulatból ismételten hazagondol a látogató őseinkre, akik így dolgozhattak nem is olyan régen, s most parlagon hevernek ránk hagyott földjeik. Őseink, kiknek tanítása falra hányt borsó volt számunkra, nem úgy, mint keleten, a bölcsek világában. Ott megbecsülik több ezer éves kultúrájukat, apáik tanítását. A munka életfilozófiájuk alapköve. Érdekes módon, ott mintha jobban emlékeznének Isten legelső parancsolatára, miszerint: munkád verejtékével keresd kenyered – amit mi, keresztények valami okból olyan könnyen elfelejtettünk...
A keleti bölcsek (Buddha, Konfuciusz) mind tudták, hogy a becsületesen dolgozó ember lelkülete a jóság hordozója.
De a mi társadalmunk nyugat felé fordult, a bőség, a gazdagság reményében.... Pedig az élethez bölcsesség kell, ami keletről jön, mint ahogy a Biblia is írja, és vallják még sokan, akik reggel korán kelnek...
CSISZÉR LŐRINCZ ÁBEL
