Huncutkodnak az európai pénzekkel mifelénk, s nem első esetben fenyegeti Romániát a brüsszeli központ, amiért nem tesz rendet a háza táján. Az sem példátlan, hogy egy időre felfüggesztik a további kifizetéseket.
Most épp több mint három és fél milliárd értékű humánerőforrás-fejlesztési operatív program – mily csábos elnevezés! – ideiglenes leállításáról van szó, de korábban – nagyon diszkréten ugyan – a vidékfejlesztési minisztérium uniós kifizetéseit is leállították ugyancsak elszámolási rendellenességek meg protekcionizmus okán.
Rég felfedezték a szemfüles vállalkozók szerte az országban, hogy ez az emberi erőforrás-fejlesztést célzó pályázathálózat lényegében igen könnyen megszerezhető pénzt jelent. Megyénk sem maradt ki e vásárból, alapítványok, ügyes üzletemberek, állásközvetítők vállalkoztak arra, hogy európai pénzekből oktassanak, átképezzenek, úgymond szakmát adjanak munkanélkülieknek, idősödő asszonyoknak vagy cigány embereknek. Az üzlet lényege: a pályázók papírra vetik embermentő cselekedeteik lényegét, eljuttatják a központba, ott pártjuk megbízottja megtámogatja, a minisztérium embere jóváhagyja, és küldik rögvest Brüsszelbe. S indul a nagy oktatási, átképzési umbulda. Jó esetben tartatnak néhány elméleti órát, esetleg bekérezkednek egy-egy műhelybe, üzemecskébe is. Ha sok pénzt céloztak meg, odavetnek 400–500 lejt az átképzendő egyéneknek, esetleg ebéddel is megtisztelik, majd a jól végzett munka tárgyi bizonyítékaként jön a fényképezkedés iskolateremben, műhelyben, munka közben. Ha például félanalfabéta romák okítására vállalkozik emberünk, asztal köré ülteti a kikupálódásra kiszemelt cigányokat, fehér papírlapot, írószerszámokat rak eléjük, s megörökítteti, milyen serényen tanulnak. Hogy elégedettek legyenek, kapnak egy pohár üdítőt, pogácsát, s ha arra törekszenek, hogy helyi hangulata legyen a fotográfiának, kürtőskalács is kerül. Hogy megtanultak-e írni-olvasni, senkit sem érdekel, szakmai tudásukat sem ellenőrzik, jó esetben kaptak egy-egy diplomát. Állást, munkát, na azt nem; tanultak, s mehetnek, amerre a szemük lát. A vállalkozó ellenben szép pénzt vág zsebre.
Eddig 1,4 milliárd euró körüli összeget pallottak el ilyenszerű átképzésre, oktatásra Románia-szerte, s halljuk, az uniónak lenne hasonló célra még 3,5 milliárdja.
Kár: nem veszik észre, hogy főleg a magánzsebeket duzzasztja az erre szánt európai pénz, s paraszthajszállal sem változtat a növekvő szegénységen, a munka nélkül tengődők sorsán.