Fliegauf Bence a díjat átvéve úgy fogalmazott, fantasztikus embereket ismerhetett meg a film forgatásán. "Nemcsak a stábra, hanem a munkánkat segítő emberekre, például a szociális munkásokra is gondolok" – mondta a Berlinale Palast színpadán. A film a 2008–2009-es magyarországi romagyilkosságok hatására készült, amatőr színészekkel, és szombaton a fesztiválon már elnyerte két független zsűri díját is. A Berlinale zsűrijének nagydíját, az Ezüst Medvét az az Aszgar Farhádi iráni rendező adta át magyar kollégájának, aki tavaly Nader és Simin Egy elválás története című alkotásával elnyerte az Arany Medvét.
A Mike Leigh brit rendező vezette zsűri olasz alkotást talált a legjobbnak idén. A Cesare deve morire (Caesarnak meg kell halnia) Shakespeare Julius Caesar című darabjának modern kori feldolgozása egy olasz börtön szigorított szárnyában raboskodó foglyok és egykori rabok főszereplésével. Az olasz versenyfilm tizenhét másik alkotással együtt vetélkedett az Arany Medvéért, amelyre a kritikusok véleményének összesítése alapján sokan a Barbara című német filmet tartották a legesélyesebbnek. A filmnek végül "be kellett érnie" egy Ezüst Medvével, amelyet Christian Petzold kapott a rendezésért. A találgatásokra rácáfolva nem Nina Hoss, a Barbara főszereplője és nem is Léa Seydoux francia színésznő, hanem Rachel Mwanza, a Rebelle című film főszereplője kapta a legjobb színésznőnek járó Ezüst Medvét. Kim Nguyen kanadai rendező filmje egy gyermekkatonáról – egy kislányról – szól. Mwanza amatőr színészként forgatta a filmet, amely az ő életének sötét pillanatait eleveníti fel. Kosztümös dráma, az En kongelig affaere (A Royal Affair) főszereplője, Mikkel Bo Folsgaard diadalmaskodott a színészek között. A fiatal művész VII. Keresztély dán királyt alakítja az északi országból érkezett versenyfilmben. Ennek a filmnek a forgatókönyve révén érdemelt ki az Ezüst Medvét Nikolaj Arcel – egyben a kosztümös dráma rendezője – és Rasmus Heisterberg. Érdekesség, hogy Arcelnek Lars von Trier nyújtott segítséget tanácsadóként a forgatókönyv írásában.
Dieter Kosslick fesztiváligazgató a seregszemle legjobb pillanatai között említette az életműdíjjal – Arany Medvével – kitüntetett Meryl Streep látogatását. Sok film foglalkozott politikai kérdésekkel – hangzott el. Kosslick külön kitért az arab tavaszt bemutató művekre. Az idei Berlinale minden bizonnyal rekord nézőszámmal zárul vasárnap, félidőben 250 ezer látogatót jegyeztek. A seregszemle utolsó napja hagyományosan a közönségé. A fesztivál vendégei között volt Angelina Jolie, Christian Bale, Steven Soderbergh, Sáhruh Khán, Michael Fassbender, Antonio Banderas, Salma Hayek, Mads Mikkelsen és Billy Bob Thornton is.
Fliegauf Bence szerint Csak a szél című drámája "kinyitott" benne egy kaput, és tovább halad ezen az úton. Az amatőr szereplőkkel forgatott és a magyarországi romagyilkosságok hatására született film ötlete "erős érzelmi hullámzás" után fogant meg benne. A gyilkosságok idején sokszor álmodtam torkolattüzekkel, hallottam emberek sikolyát – mondta a napokban a fesztiválon. A Csak a szél erősen kapcsolódik a magyarországi romagyilkosságokhoz, de a rendező szerint vannak benne fiktív elemek. Olyan filmet akartak forgatni, amely nem követi a nyomozati anyagot. "A Csak a szél nem dokumentumdráma, hanem az én személyes reflexióm azzal kapcsolatban, ami Magyarországon történt" – hangsúlyozta. A rendező több jelenet sorsát is a nézőkre bízza. "Ez lehet a lényege a művészetnek: olyan jeleneteket írni, amelyeket különbözőképpen lehet értelmezni, hogy mindenki bele tudja vinni saját elképzeléseit." A Csak a szél operatőre Lovasi Zoltán, a rendező vele készítette első filmjét, a Rengeteg címűt is. Lovasi nagyon sok dokumentumfilmet készített, jó érzéke van a spontán helyzetek megörökítéséhez, amire most nagy szükség volt. A felvételek "érzékeny" munkát jelentettek: a kamerának helyben kellett pásztáznia az emberek arcán. A forgatás során csak "közeliket" használtak, a rendező a végsőkig ragaszkodott ehhez, minimalista stílust akart. A filmről szóló kritikák méltatták is emiatt. Régebben "rengeteget foglalkoztam szociológiával, szociográfiával és szociálpszichológiával, na­gyon szerettem ilyen témájú írásokat olvasni" – idézte fel Fliegauf. "Aztán a filmjeim eltereltek egy másik irányba. Az inkább egy belső utazás volt. Most viszont nagyon örülök, hogy csináltam egy ilyen filmet, amely valós eseményekre reflektál – fűzte hozzá. – Biztos, hogy folytatni fogom ezt az utat." Szívesen dolgozott volna hivatásos roma színészekkel, de végül úgy döntött, amatőrökkel forgatja le művét. "Nagyon szerettem volna, és jó lett volna hivatásos roma színészekkel elkészíteni a filmet, de nem voltak olyanok, akik megfeleltek" a forgatókönyvben szereplő karakterek életkorának. Az alkotás nagy sikert aratott a kritikusok körében, több német lap is díjra érdemesnek tartotta. A film a Berlinale zsűrijének nagydíja mellett két független zsűri díját is elnyerte: egy békedíjjal és egy emberjogi díjjal gazdagodott... Szerinte hiányoznak a televízióból a társadalmi kérdéseket feszegető filmek, holott éppen ez lenne a feladata ennek a médiumnak. A Csak a szél alkotói kértek is támogatást a magyar tévétársaságoktól. A csatornák nem adtak semmit, most meg interjúkat akarnak – mondta Fliegauf. Hozzátette: "ez a teremtmény" – az Ezüst Medve – remélhetőleg hozzájárul ahhoz, hogy legközelebb jobban sikerüljön az együttműködés, mert az olyan alkotások, mint a Csak a szél, nagyon fontos társadalmi problémákat vetnek fel a néző számára.

Ünnepelve fogadta Olaszország a Vittorio és Paolo Taviani rendező fivérpárnak a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon aratott győzelmét. A sajtó hangsúlyozta, hogy olasz alkotás huszonegy év óta nem kapott a legjobbnak járó Arany Medve-díjat a német szemlén. Berlinben a Tavianik börtöne aratott diadalt. Aranyérmesek! Elsők lettünk! – adott hírt az "olasz színekbe öltözött" Arany Medvéről a Corriere della Sera napilap ismert filmkritikusa, Paolo Mereghetti, hangsúlyozva, hogy voltak évek, amikor az olasz filmek el sem jutottak Berlinig. A német filmfesztiválon utoljára a Marco Ferreri rendezte La Casa del sorriso (A mosoly háza) című filmnek 1991-ben sikerült az, ami most a Taviani fivéreknek. Mély művészfilmről írt az olasz sajtó, mely szerint a Taviani fivérek rendezte Cesare deve morire (Caesarnak meg kell halnia) a rendezőpáros munkásságának aranykorszakára, az 1977-ben cannes-i Arany Pálmát nyert Padre Padrone (Apámuram) és az 1991-ben a cannes-i zsűri nagydíjával kitüntetett La notte di San Lorenzo (Szent Lőrinc éjszakája) filmekre emlékeztet. A Tavianiknak ez a filmje képernyőre vetített színház, fikció és valóság keveredése – szólt az olasz kritikusok véleménye. A nyolcvankét éves Vittorio és a nyolcvanéves Paolo a legnagyobb olasz büntetésvégrehajtási intézetben, a római Rebibbia börtönben forgatta filmjüket. A történet William Shakespeare Julius Caesar című darabját követi: ezt adják elő a rabok a börtönben rendezett színielőadáson. A Taviani fivérek filmjének főszereplői a Rebibbia kiemelt biztonságú szárnyának elítéltjei, akik többnyire életfogytiglani büntetésüket töltik szervezett bűnözésért vagy gyilkosságért. "Nem akartunk mi már fesztiválra, versenyre járni, de ez az a film, mely máskülönben nehezen került volna a mozikba" – nyilatkozták. A film üzenetéről azt mondták, örülnének, ha a nézők azt gondolnák, hogy "a bűnösök is emberek maradnak". "Nem felejtjük, hogy miközben mi reflektorfényben állunk, ők zárkájuk magányába vannak bezárva" – hangoztatták az olasz sajtónak, hozzátéve, hogy a díjat Rebibbia rabjaival fogják megünnepelni.