Volt valamikor egy olyan elképzelése talán éppen a Szent György lovag nevét viselő város tanácsának, stratégáknak és tervezőknek, hogy egy építészeti szempontból is jól mutató, az Olt folyón átívelő híd kellene a város és Kilyén között (s miért ne, később majd a város és Szotyor között?), ami szorosabb és Kilyén számára talán előnyösebb kapcsolatokat, városi buszjáratot jelentene, s bekapcsolná a város idegenforgalmába azokat az értékeket, amelyeket a Szent László-falfreskóval fémjelzett és a többi épített örökség jelent. A híd számunkra, de a "kilyéni-szentgyörgyiek" számára is jelképes értékkel bír ma, egyféle feleletet adna a városhoz tartozó település évek óta húzódó óhajaira.
Régi gondok, új örömök
Török Arankának – aki maga is egyfajta "híd" a kilyéni lakóközösség és a városi tanács között – egyik legnagyobb gondja éppen a kilyéni fahíd az Olt fölött, amit felette megviseltek az eltelt évtizedek, pedig csak ezen lehet megközelíteni azt a tetemes kilyéni legelőbirtokot, melyen a helybeli tehéncsorda hozzájut a mindennapihoz. Török Arankának nincs szavazati joga a városi tanács ülésein, de kérnie, panaszokat közvetítenie szabad. Azon mosolyogtunk, hogy amióta riportjaink születnek Kilyénről, azokban a híd mindig szerepel.
– Már restellem, de mégis örömömre szolgál elmondani, új hídra nem számíthatunk, de ígéretet kaptam arra, hogy a régit kijavíttatják: az arra szükséges fát kivágatták, előkészítették, várják a tavaszt. Kilyén egyre jobban terjeszkedő része a municípiumnak. Délkeleti részén egészen új lakónegyed született, s milyen jó volna, ha az ott lakók kilyénieknek is éreznék magukat. Valóság már itt az ivóvízvezeték, s a Szotyorral közös kanalizálási rendszerre is pályázott a város a Környezetvédelmi Alapnál. Másféle előrelépést is meg akarok említeni. A Kilyénen áthaladó országút felújításakor sikerült rendezni a település szíve felé tartó utca előtti teret, ahová aszfaltréteg jutott, buszmegálló épült. Bár nem sok, de jutott sóder a vasút környéki utcarészre is. Apróbb munkára befogjuk a szociális segélyben részesülőket, sáncot mélyítettek, most havat takarítanak. Elkészítette a város a kilyéni ravatalozóház tervezetét. A hellyel sem lesz gond, a temetőkert unitárius részére fogják felépíteni.
– Hogyan farsangolnak a kilyéniek, mert ha jól tudom, a Török család nyakig áll a téli közművelődési munkában, és rendezett kultúrteremmel is rendelkeznek?
– Február 18-án sikeres farsangi kosaras bált rendeztünk. A dalcsoportban általában tizenhárman vagyunk, szerencsétlen számban, de egyetértésben. Tizenhat tagú gyerekcsoport is működik, énekeikkel kedvesebbé teszik együttléteinket. Dalcsoportunk szerepelt a sepsiszentgyörgyi parkban, kiszálláson voltunk Árkoson. S mert jó ideje, hogy már nem látogatott meg minket a Háromszék napilap, el akarom mondani, sikeres falunapot tartottunk, nemcsak a sárpilisiek – ez a mi magyarországi testvértelepülésünk –, hanem a velük közel szomszédos szekszárdiak is itt jártak, s különleges rendezvény volt a kilyéniek számára a "magyaros borkóstoló", melyet vendégeink tartottak. Sárpilisen mi is részt vettünk egy szép és emlékezetes szüreti mulatságon.
Életre hívott történelem
Valahogy így nevezzük azt a nemes mentőmunkát, amit a helybeli református gyülekezet, annak presbitériuma, tiszteletes Egyed Kolumbán László lelkipásztor és más jóakarók végeztek, nemcsak a templom javíttatásával, hanem a "kövekre faragott történelem", a sírkövek és nemkülönben a templom közvetlen környezetében megújult családi kripták megőrzése érdekében.
– Kezdjük a hétköznapiakkal.
– A templom és a parókia teljes felújítása mellett jutott még anyagi erő arra is, hogy bővítsünk a gyülekezeti termen, egy kis raktárt, mosdót és illemhelyet építtettünk – tájékoztatott a lelkész. – Be kell fejeznünk a temető, a templom és a paplak körül megkezdett kerítést. Az egyházi életben is megmutatkozik a válság. Sajnos, egyre több itt is az elszegényedett ember, nagy a munkanélküliség. Ismerek olyan családot, ahol négy gyerek van, a szülőknek nincsen munkahelyük, bizonytalan a mindennapi betevő falat. Hollandiai testvérgyülekezetünk segélyeiből évente két alkalommal juttattunk a rászorultaknak, de úgy látszik, ott is szűkösebbek a lehetőségek, kevesebb támogatás érkezik. A jelenlegi gazdasági körülmények miatt arra gondoltunk, valamilyen kertészeti mellékgazdaságot, jövedelemforrást kellene beindítani, s mert Kilyén a közeli város piacán egyébként is mindig jelen van tavaszi primőrjeivel, zöldségféleségeivel, virágaival, ezt a tevékenységet akarnánk beindítani, annál is inkább, mivel itt egészen közel, a főút mellett fekszik egy darab erre alkalmas saját területünk. Mint lelkész úgy érzem, hogy a hétköznapi tevékenységek mellett most a gyülekezetépítésnek is erősödnie kell. Hiába szépült meg a templom, ha nem szaporodnak a templomlátogató hívek, az ő lelki templomukat kellene erősítenem, arra van szükség ilyen válságos időkben. Ezt szolgálták most a családlátogatások, a kátéórák, a gyerekekkel, fiatalokkal való foglalkozások. Egy lánc, ami összekapcsol sok-sok emberrel, a három szólamban működő kórus, amit feleségem tanít-működtet mint karmester.
– A műúton haladó is láthatja, hogy hosszú sírkősor, amolyan kőtár vagy lapidárium őrzi az elfeledettek emlékeit. Megújultak azonban a templom közvetlen környezetében álló és eléggé megviselt családi kripták. Tudtommal a Czakó, a Szilágyi és a Potsa családok temetkezési helyeit már nem gondozta senki, mégis megújultak, s a templom tatarozása alkalmával az épület nyugati része alatt földi kripta maradványaira leltek.
– A templom alatti sírhelyen nagyon kevés csont került elő, egyéb tárgyi emlék semmi. Bordi Zsigmond Loránd sepsiszentgyörgyi régészt hívtuk a helyszínre, aki feltételezhetőnek tartja, hogy az a harangtornyot építtető kilyéni jeles Székely család sírhelye, ugyanis annak nincsen kriptája a temetőben. A családi kripták felújítását illetően el kell mondanom, hogy azokat a templom javítását kivitelező Modern House cég vezetőjének, Bálint Józsefnek köszönhetjük. Tette ezt abból a meggondolásból, hogy a megújult templomra és környezetére ne vessenek rossz fényt a romladozó-omladozó családi sírboltok. A Potsa-kriptát annak egy már azóta elhalt késői leszármazottja tataroztatta – mondta a tiszteletes.
Kilyénben a Czakó és a Szilágyi család kriptáinak életét nyújtották meg. A sepsiszentgyörgyi és kilyéni Czakó család egy ága a XVI. század végén már Kilyénben élt. Az említett kriptában nyugszik a várfogságot szenvedett unitárius vallású Kilyéni Czakó Áron (1821–1900) 1848-as honvédhadnagy. A másik kijavított kripta a Szilágy család őseinek porait őrzi, a XVIII. században részben átalakított, klasszicista kúriájuk még áll. Kilyénben született a tragikus sorsú nemzetőr Szilágyi László (1829–1849), a magyar szabadságharc résztvevője, aki 1848-ban jelen volt az Agyagfalvi Székely Nemzeti Gyűlésen, majd a székely táborral Fehéregyházára vonult, ahol kolerában hunyt el. Családi kriptájuk előtt az ő hamvait jelölő, eléggé megviselt sírköve áll. Mint megtudtuk, a Czakó család egy kései vagy éppen oldalági leszármazottja felkereste Kilyént. Az 1813-ban épült, műemlék jellegű Czakó-ház ma is áll, és a Szilágyi család leszármazottjai élnek benne. A Potsák beházasodás útján kerültek Kilyénbe, Kilyéni dr. Székely György országgyűlési képviselő ugyanis Potsa Erzsébetet, Potsa József (1836–1903) Háromszék vármegye főispánjának lányát vette feleségül. A felújított helybeli Székely–Potsa-kúriában szociális jellegű intézményt működtet a Kovászna Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság.
Február, hol a nyár
Fekete Zoltán helyi termelő fóliáiban nem érezni, hogy tél van. A legszebb tavaszi virágok virítanak, s egy másik fóliában is muskátlifélék zöldellnek. Látni lehet, hogy inkább virágkertészettel foglalkozik a család, s mint megtudtuk, már harmadik éve palántatermesztéssel is. Ebből meggazdagodni nem lehet – szólt a feleség –, de megélni igen: munkával, kitartással, és úgy, hogy nem feléljük a jövedelmet, hanem annak egy tetemes részét befektetjük. A virágnál sok a befektetés, mert többnyire Hollandiából kapjuk a magokat, dugványokat. Kényes a virág, elég, ha egy éjszaka nem kelek fel, nem teszek a tűzre, megtörténik a baj – folytatta a házigazda.
– Mi a véleménye az egyház által tervezett kertészeti egységről? – kérdeztük Fekete Zoltánt, aki egyébként a református egyház gondnoka, és jártas az ilyen jövedelemforrások működtetésében.
– Nem tartom rossz ötletnek, annál is inkább, mivel ebben már besegített nekünk a holland testvérgyülekezet, s nem azonnali terv, a fóliák, egy kisebb épület azonban befektetést igényel. Már az engedélyek beszerzése is komoly pénzbe került.
Nincs veszélyben az iskola
A kilyéni iskolába azért kopogtattunk be, hogy lássuk, mennyire életképes a kis intézmény, nem fenyegeti-e a tanulólétszámhoz kötött fejkvótarendszer bevezetése, nem jut-e a szotyori iskola sorsára.
– Nem mutatkozik ilyen veszély, de ha volna is, orvosolnánk – nyilatkozta a sepsiszentgyörgyi Ady Endre Általános Iskola igazgató-tanára, Szakács Zoltán. – Az igaz, hogy csak népesebb óvodai csoportot üt a kisgyereklétszám, de az öt évfolyammal működő, két tanerős iskolával nem lesz gond.
Sajnálnák is, miként minden régi kis falusi iskolát, hiszen hagyomány vész el velük együtt. Az iskola udvarán emlékmű áll, melynek márványlapján ez a szöveg olvasható: Az elhunyt pedagógusok és diákok emlékére 1870–2010. Mi bizonyíthatná jobban, mint ez az emlékmű azt, hogy a kilyéni iskolának is hagyományai vannak.
Urbán Laura tanítónő elmondta, február 17-én farsangi karnevált tartottak a gyerekekkel, február 24-én a kilyéni iskola lesz az otthona a Kányádi Sándor hagyományos szavalóverseny körzeti szakaszának, amelyen négy falu kisiskolásai vetélkednek.
