A gyermeket büntetni okosan, hatásosan is lehet. A büntetés mint nevelési eszköz viszont sokak tudatában a veréssel azonos. Most tehát arról lesz szó, ami már a családi agresszió körébe tartozik: lehet-e nevelési eszköz a verés, s ha ahhoz folyamodunk, mit érhetünk el vele. (Bizonyára ismerik a fejszés székelyről szóló viccet, mely úgy végződik: Bíró uram, én nem vágtam agyon a gyermeket, csak embert akartam faragni belőle.)
Az eredmény – maradandó
Herczog Mária Egyik szemem... című tanulmányában arról olvashatunk, hogy már vannak olyan országok, mint például Svédország, ahol a megkérdezett gyerekek el sem tudják képzelni, hogy szüleik verést alkalmazzanak a nevelés eszközéül. Az általánosan elterjedt jelenségnek csakis az állhat a hátterében, hogy sajnos, a felnőttek sem tekintik egymást egyenrangú feleknek, nem adják meg egymásnak a kellő tiszteletet, s a kikerekedő vita nyilvánvalóan tettlegességet indukál. A szülők a gyermekükkel sem viselkednek kellő tisztelettel, aminek az lesz a következménye, hogy a gyermek, e negatív mintát látva, maga is alkalmazni fogja a saját gyermekén, esetleg másokon is – írja Babicz Lilla pszichológus Herczog Mária Fókuszban című tanulmánya nyomán, és innen vett idézetekkel áttekinti, hogy milyen testi, lelki és szociális nyomot hagyhat a gyermekben a verés mint fizikai bántalmazás.
Pedagógiai-pszichológiai tanulmányaink során, avagy csupán széles látókörűségünk bővítése kapcsán hallhattunk az izoláció fogalmáról, ami azt jelenti, hogy a bántalmazó szülő minden eszközt bevet annak érdekében, hogy gyermeke engedelmeskedjék, és ne szivárogjon ki a bántalmazás ténye. Mérei Ferenc (1989) könyvében részletesebben is olvashatunk e fogalomról. A fizikai bántalmazást meg nem történtté tenni nagyon nehéz dolog, főleg kisgyermekkorban, amikor az agy a legérzékenyebb fejlődésben lévő szerv, és ha a korai életszakaszban sérül, a neurotikus tünetegyüttes szinte elkerülhetetlen marad azoknál a gyermekeknél, akik a fizikai bántalmazás feldolgozását nehezebben élik meg, avagy erre prediszponáltak.
Milyen hatásai lehetnek tehát a verésnek a gyermekre nézve? "Némely kutatók azt állítják, hogy a felnőtt által a gyermek ellen elkövetett minden erőszakos tett, akármilyen rövid és szelíd, élethosszig tartó érzelmi sebhelyet hagy. A bántalmazó szülővel szemben bizalmát veszti a gyermek, sőt, ha a bántalmazást még fenyegetés is megelőzi, akkor a gyermek felnőttkorában nem lesz képes másokkal együttműködni, becsületes emberré válni."Az elnáspángolt gyerek elidegenedik a testétől. Nem érzi sajátjának, s csak azt érzi, hogy valaki hatalmat gyakorolhat rajta.
Kirekesztve
"A bántalmazott gyermeknek az iskolai teljesítménye is romolhat. A vert gyerekek az iskolában a társaikon torolják meg azt a rossz bánásmódot, amit a szüleiktől kapnak otthon. Sérelmüknek olykor nem adnak hangot, a káros szenvedélyek világába menekülnek, hogy elfelejthessék azt, hogy szüleik szemében értéktelenek.
Ezek a gyerekek depriválttá válnak és öngyűlöletet éreznek magukban. A gyerekek a szeretethiányos állapotuk kialakulását követően a bandákban találják meg a vigaszt. A bűnözéssel sikerélményt aktiválnak magukban, a csoport tagjai elismerik, »szeretik«, ám nem úgy, mint a szüleik. Ezek a bűnözővé vált gyerekek antiszociális magatartást mutatnak, a védtelenekkel szemben erőszakkal lépnek fel." A társadalom kirekeszti őket, így nagyon nehéz kitörni, megindulni a fejlődés útján egy jobb élet reményében.
Látni sem jó
A korai stressz, az állandó félelem a kisgyermekeknél később szorongást indukálhat. Ha kedvességgel, megértéssel és szeretettel fordulunk a gyermek felé, csak akkor válhat felelősségtudó, empatikus emberré. Csak akkor válhat egy gyermek teljes értékű, kiegyensúlyozott, nyugodt temeperamentumú felnőtté, amennyiben a fizikai bántalmazás fogalmát még távolról sem ismeri. Verést nemhogy megélni, de látni sem lehet jó a fejlődésben lévő gyermeknek, aki eredendően jónak, ugyanolyan állapotban született, mint mások. Az, hogy a szülők alkalmaznak-e fizikai bántalmazást gyermekükön, talán függhet attól, hogy érintettek-e, ám nem ritka a pszichés alapú, ún. hirtelen felindulásból elkövetett bántalmazás is.
Krízis, mely pozitív változást hoz?
A leírtak alapján elmondható tehát, hogy a verésnek, mint a fizikai bántalmazás egyik válfajának, csak káros következményei lehetnek testi, lelki és szociális vonatkozásban egyaránt. Vannak, akik ezt másként látják, mégpedig, hogy a verés egyfajta krízis, amelynek átélése akár pozitív változásokat is hozhat életünkben. Számos filmben láthattunk, hallhattunk már olyan párbeszédet, amikor például egy felnőtt férfi azért volt hálás az apjának, mert valaha megdorgálta őt, így ennek hatására élete pozitív irányba fordult. Elgondolkodtatásra késztet bennünket, hogy szülőkként helyesen cselekednénk-e akkor, ha ez utóbbi módszert alkalmaznánk a nevelés eszközéül. Abban sem lehetünk biztosak, hogy ez mindig jó irányba vezet, hiszen ahány ember, annyi személyiség. A gyermeki lelket pedig védelmezni kell, mert a gyermek nem csupán egy test, hanem érző emberi lélek lakozik benne. Higgyük, hogy a szavak mágikus erejével, szeretetteljes odafordulással mindent meg lehet beszélni tettlegesség és hangos szó nélkül, mert "hol hiányzik az értelem, hangos szó tölti be annak helyét".
