Nagyon aggasztó, riasztó, vészjelző adatok ezek mindazon politikai, szociális, családi, gyermekvédelmi szervezeteknek, egyházaknak stb., amelyek szívükön viselik a magyarság sorsát. Mert ha csupán tudomásul veszik a jelenséget, de konkrétan, döntően nem intézkednek, hanem csak különböző elemzéseket végeznek szociológusok, politikusok, demográfiával foglalkozó szakértők, akkor a magyarságra nagyon szomorú jövő vár. Ne áltassák némely elemzők magukat azzal a hamis, megtévesztő adattal, hogy a magyarság a többségi nemzethez viszonyítva csak 0,1 százalékkal fogyott. Ez nem mond semmit, sőt, nagyon jelentéktelen, ha az abszolút számok mást mutatnak. Egy nemzeti kisebbségnél ez nagyon rossz jel.
Szükségállapotot kell hirdetni a magyarság körében. Ezt bizony csak akkor rendelik el, ha nagy a baj, és most igenis, nagyon nagy baj van. Minden eszközt be kell vetni.
A média szánjon nagyobb teret ennek a fontos kérdésnek, hangsúlyozza a család szerepét, a sokgyermekes életmód előnyeit, örömeit.
Nagy feladat vár a döntéshozatalban részt vevő RMDSZ-es politikusokra. Ők ne csak a saját érdeküket helyezzék előtérbe: valóban legyenek a magyarság érdekvédelmi szervezete, és javasoljanak a kormánynak olyan intézkedéseket, amelyek a magyarság érdekeit szolgálják.
Lényegesen emelni kellene a gyermeknevelési szabadság idejét, két évről három vagy négy évre, ugyanakkor növelve a gyermeknevelésért kapott járandóságot. Több gyermek után számottevően több legyen a pótlék. Több szociális gyermekelhelyező intézetet, óvodákat, árvaházakat, iskolákat kell létesíteni, és minden módon meg kell könnyíteni az anyák helyzetét. Természetesen az illetékes szervek más jellegű intézkedéseket is hozhatnak e célból.
A magyar többségű megyék gazdasági felemelkedését tűzzék napirendre, szorgalmazzák a munkahelyteremtést új vállalatok, gyárak létesítésével, a régiek felélesztésével, a kis- és középvállalatok megsegítésével (adózási, hitelezési, bürokratikus könnyítésekkel), ugyanis ezekben a megyékben nagyobb a munkanélküliség, és kisebb az átlagjavadalmazás az országoshoz mérten.
Ezekkel a problémákkal foglalkozzék az RMDSZ vezetősége, ne ringassa magát hamis illúziókban, mint ahogy Kelemen Hunor elnök teszi, amikor az ideiglenes eredményekről azt mondja, hogy a végleges adatok jobbak lesznek, mert szerinte sok hiba csúszott be a népszámláláskor. Ez hiú ábránd. Arra hivatkozik, hogy Románia a demográfiai csökkenés szempontjából ugyanazokkal a problémákkal küzd, mint a térség más országai. Szerinte 1 300 000 magyar továbbra is életképes közösséget jelent. Ez túlzottan optimista kijelentés, mert tudnia kellene, hogy ez csak most van így – és bele kell gondolni a további fejleményekbe, amelyek nagyon megdöbbentő képet vetítenek előre. Mint RMDSZ-elnöknek és kormánytagnak javasolnia, kezdeményeznie kell eredményes stratégia kidolgozását, amely megállítaná vagy csökkentené a magyarság apadását.
Valószínű, sokakat érdekelne, hogy mindezt milyen pénzalapokból lehet megvalósítani, de szerintem sok terület van, ahol nagy a pazarlás, fölösleges kiadás (honvédelem, túlburjánzott közigazgatás, parlament stb.), ahonnan lehetne átcsoportosítani alapokat a népességfogyás megállítására.
A helyzet nem csak szerintem aggasztó: más politikusok, így Toró T. Tibor, Tőkés László, Szász Jenő szerint is az. Ők az autonómiában látják a javulás lehetőségét. Kár, hogy az új kormány beiktatását az RMDSZ megszavazta: most lett volna még egy esélye területi autonómiát, kisebbségi törvényt, önálló magyar egyetemet (és Maros­vásárhelyen orvosit), az ingatlanok teljes visszaszolgáltatását, a magyar nyelvhasználat kiszélesítését kérni – de sajnos úgy látszik, egyetlen gondja az volt, hogy továbbra is kormányon maradjon...
Visszatérve a népszámlálásra, szerintem hiába csűrjük-csavarjuk tartalmatlan elméletekkel az eredményét, mert egy biztos: életterünk Erdélyben vészesen csökken, és ha nem lehet megfékezni a rohamos apadást, hosszú távon a magyarság teljes felszámolásához vezethet, és ez nagyobb tragédia lenne, mint Trianon.
Remélem, akadnak lelkes, igazi magyar hazafiak, akik meg tudják akadályozni ezt.

KOVÁCS GYULA, Sepsiszentgyörgy