Akárcsak az elmúlt hetekben, hatalmasat havazott a Reflex Nemzetközi Színházi Biennálé első kiadásának kezdetén is, 2009 márciusában. A reptérről Sepsiszentgyörgy felé buszozva a Stary Teatr társulatával azt latolgattuk, járható-e az út a Szent Anna-tóhoz, ahová a színészek pihenőnapjukon szívesen ellátogattak volna.
Az időjárás meghiúsította a kirándulást, a lengyel kollégák mégsem unatkoztak. Előadást néztek, dzsesszkoncertre mentek, ebédnél helyi specialitásokat kértek, kíváncsian pislogtak a parkban a félig lebontott szovjet emlékműre, és várostörténetről, együttélésről, a mindennapok társadalmi jelenségeiről kérdeztek – minden érzékükkel habzsolták a várost. Meglepő találkozás volt mindkét részről olyan emberekkel, akikkel, a földrajzi távolság és nyelvi különbség okán azt hittük, semmi közünk egymáshoz.
Messziről és idegen kultúrákból érkezik az idei fesztivál tizenhárom meghívottjának többsége is. Legmesszebbről a Rimini Protokoll rendezőtrió előadása, a Radio Muezzin. Egyiptomból, melyből, valljuk be, a híradóban mutatott felbolydult utcáin és a last minute turisztikai ajánlatok káprázatos tengerpartjain kívül mit sem ismerünk. Egy olyan, valóságközeli színházesztétikából, amelyet sokan megkérdőjeleznek, hogy színház-e egyáltalán. Négy müezzin, az imára hívó éneket naponta ötször megszólaltató, a mecsetet rendben tartó, afféle muszlim templomgondnok áll majd elénk. Nem diplomás színészek, még csak nem is műkedvelők, szerepjáték nélkül beszélnek saját, valós életükről. Valamikor csak a fővárosnak harmincezer müezzinje volt, egy minisztériumi rendelkezés nyomán azonban központi rádióközvetítés vette át feladatukat. Négyük közül hárman elvesztették állásukat, de az előadásban nem véleményezik a határozatot. Mégis, miközben mindennapi gondnoki teendőikről és életútjukról beszélnek, a nézőben előtolakodnak a kérdések: munkanélküliség, vallás, idegenkérdés. Talán a híreket sem fogjuk többé lapos érdektelenséggel nézni, miután ők négyen beavattak az életükbe. Közünk lett hozzá.
A Rimini Protokoll előadására városunkban a Szakszervezetek Művelődési Háza színpadán kerül sor. Elnézem a kultúrház megújulni igyekvő terét, felidézem magamban a pártgyűlésekre hangolt termet, és azon jár az eszem, miről készítene előadást a kor és a hely társadalmi kérdéseiből inspirálódó Rimini Protokoll, ha meghívnák dolgozni Sepsiszentgyörgyre.
A jó fesztivál találkozás. Leginkább döbbenetesnek nevezhetném a pillanatot, amikor egy ismeretlen társulat idegen nyelvű előadásában az ember felismeri a saját életét. És nagyszerű, amikor a külföldi meghívott lelkendezve sorolja az itthoni előadás szépségeit, melyek felett nekünk el-elsiklik már néha a szemünk. Ahogy három éve a lengyelekkel, idén jó volna Emma Dantéval nézni a helyi előadásokat, látni az ő reakcióit. A palermói rendezőnő színházát ugyanis a halál és az élet színházának is nevezik, amiért a kilátástalanságból indulva a csodát keresi. Erről szól a La trilogia degli occhiali (A szemüveg trilógiája) is, amelyet a Reflexre hoznak. A hajdan élt élet kívánása képzeletben megidézi az elvesztett tengert. Az élet szeretete felülírja a test betegségét. Az idős szerelmesek mozdulatai visszahozzák a régmúltat. Csodát tenni, élet és halál közt átjárni csak a szeretet, a gyötrő vágy képes – mondja Dante a színház, a tánc, a zene, a fények nyelvén költőivé fogalmazva azt, amiről a szavak csak motyogni tudnak. Szentgyörgyi előadások jutnak eszembe – az Alkésztisz, A csoda, a Rómeó és Júlia! –, amikor színházáról olvasok.
A jó fesztivál kulturális adok-kapok. A lenyűgöző Oreszteia-előadáson túl, amelyet három éve a Reflex közönségének elhoztak, a krakkói társulat vitt is tőlünk: vitte a sepsiszentgyörgyi kulturális élet, a város, a környék és az itt élő emberek jó hírét. Ígéretes kezdet. Hatvan évvel ezelőtt egy francia kisvárosban színházfesztivált alapított egy eltökélt rendező, s fesztiválja révén azóta Avignon vastag betűkkel írta fel nevét Európa kulturális térképére. Kívánok hát mindannyiunknak jó Reflexeket!
Boros Kinga
A rendezvény összes eseményére érvényes belépőként szolgáló, a fesztiválnak megtisztelő támogatást jelentő Mecénás-bérletek már igényelhetők Gyarmathy Bencze Bulcsúnál a 0731 083 333-as mobilszámon. A további bérletek március elejétől vásárolhatók meg a Városi Kulturális Szervezőirodában. Bővebb információkért a 2. Reflex Nemzetközi Színházi Biennálé műsoráról kövesse a Háromszéket!