Tegyék elmeszesedett erekkel koszorúzott szívükre kezüket, és vallják be férfiasan (még a nők is!), hogy sokáig szeretnének élni. Kivételek persze akadnak, de ők meg is tudják oldani saját problémájukat: önkezükkel.
A hosszú élet titka a kutatókon kívül is sokakat foglalkoztat. Sokféle elmélet van. Némelyek szerint az a lényeg, hogy csak arra kell vigyázni: ne szűnjünk meg lélegezni. Mások azt mondják, hogy ha sokat alszunk, akkor keveset élünk. Ugyanakkor, ha jól élünk, akkor elröppen az élet. Ezek szerint, ha rosszul élünk, akkor úgy tűnik, hogy sokat megéltünk. Például, ha egy csúnya, házsártos, frigid nőt vesz el az ember, akkor, ha nem is él sokáig, hosszúnak fog tűnni. Lehet ez fordítva is igaz, egy zsörtös, impotens férj mellett.
Az is kérdés, miként jobb eltávozni az élők sorából? Egészségesen, vagy betegen? Ki tud itt kiigazodni? Az okos tudósok sok jó tanáccsal, a patikusok patikaszerekkel látják el a sokáig élni óhajtókat. Ha megkérdezik a magas életkort megélőket titkaikról, akkor a válaszokban is teljes az összevisszaság. Az első világháborús, 113 évet megélt, Henry Allingham nevű brit veterán – amikor még élt – azt mondta, hogy azért élt sokat, mert szerette a cigit, a whiskyt, a vad-vad nőket, és jó humorérzéke volt.
Engem az érdekelt volna, hogy egy nálunk, a Székelyföldön élő igazi idős ember mit tart be mindabból, amit nekünk ajánlanak. Ezért megkerestem a 102 éves Elek bácsit, a falu legidősebb emberét, és arról kérdeztem, miként élt élete során, és mit tanácsolna a székelyeknek azért, hogy sokáig éljenek.
Gondoltam, ő nem hallott a stresszről, ezért másképp kérdeztem. Közöltem véle, hogy bizonyára nyugodt élete volt. Elmesélte, 1942-ben behívták katonának, ő meg nyugodtan az orosz fronton találta magát. A Don-kanyarban nyugodtan fogságba esett, és élt nyugodt öt évet orosz fogságban. Közben egészségesen táplálkozott. Bizonyára a szénhidrátbevitel csökkentése érdekében kidekázott kenyeret kaptak, azt is feketét. A cukor is nagyon ártalmas, ezért még cukorrépát sem ettek, de igen-igen örültek, ha marharépa került az étrendbe. A táplálék-kiegészítőkről is kérdeztem, amelyeket nagyon ajánlanak mostanában. Azt mondta, hogy táplálék-kiegészítőként kaptak egy-egy cső kukoricát, amit csak úgy rágogattak. Nyugodt élete idehaza is folytatódott. Nem kellett magáról gondoskodnia, mert elvitték a Duna-csatornához nyaralni két évre. Ott is egészségesen táplálták őket. A túlsúllyal küzdőkkel szívesen megosztja fogyókúrás receptjének titkát. Garantálta: sikeres, mert nemcsak neki, hanem összes munkatársának sikerült megszabadulnia felesleges kilóitól, sőt, még a nem feleslegesektől is. Később is nyugodalmas életet élt. A kollektívben döntötte a normát, később az építőiparban öntötte a betont.
Felsoroltam neki, hogy más öregek mire esküsznek, mitől élnek sokáig, és megkérdeztem, hogy neki mi a véleménye a többi matuzsálem vallomásáról. Elek bácsi egészen egyebekre esküdött. Ő whiskyt például soha sem látott. Így nem is ivott ilyesmit, hanem csak szilvapálinkát. A cigaretták közül a szentgyörgyi Carpaţi-ot szerette a legjobban, mert attól jól lehetett köhögni. Hallotta, hogy a most kapható élelmiszerekben is mindenféle ízfokozó, festékanyag, állagjavító van, ezért ilyesmit nemigen eszik. Leginkább a szalonnát szereti. Banánt sem evett soha. Templomba viszont el-eljárogat, és barátai is voltak. Sajnos egyre kevesebben maradtak. A baj az, hogy rég megözvegyült, és nem tartja illendőnek, hogy most például egy 22 évvel fiatalabb, nyolcvanéves fiatalasszonyt elvegyen feleségül, mert megszólná a falu. Sajnos, így egyedül kell élnie, pedig neki is jót tenne egy-egy vad-vad nő. Megkérdeztem azt is, hogy valamilyen gyógyszert szed-e? Azt mondta, hogy reggeli előtt még mindig egy-egy pohár szilvapálinkát kap be, mert az rendben tartja a vérnyomását, a gyomrát és a lelki egyensúlyát. Ha több pohárral iszik, akkor a saját egyensúlyán kívül minden egyensúlyban van.
Mivel mostanában nagyon divatba jöttek az olyan növényi eredetű készítmények, amelyek nem minősülnek gyógyszernek, mint például az aloé vera, hát erre is rákérdeztem. Az ő feleségét Veronikának hívták, és bevallotta, időnként megkérdezte tőle, hogy álló-e Vera?, mert ő nem látta a hasától. De az rég volt, lehet, igaz sem volt.
Végül is azt firtattam, hogy minek is köszönheti hosszú életét, hiszen ő is, mint az átlag székely, rövid életre lett volna ítélve.
Válaszából kiderült, hogy megtalálta a hosszú élet titkát. Azt mondta, hogy minden hozzáállás kérdése. A remény a legfontosabb, a közmondás szerint is. Mert ugyebár a remény hal meg utoljára. Hát ő együtt élt mindig a reménnyel. Kezdetben a háborút akarta túlélni, majd a Duna-csatornát. Később abban reménykedett, hogy felépíti a szocializmust, mert akkor majd hátha jó lesz. Aztán látta, hogy nem így megy. Akkor azt remélte, hogy egyszer csak meghal Ceauşescu, és az ő halálát akarta túlélni. És ez is sikerült neki. Ezután ismét azt remélte és várta, hogy egy kicsit jobban fog élni. És várta, és várta, és máig is várja. Sokan azért nem akarnak élni, mert rosszul élnek. Hát ki kell várni. Mikor jobb lesz. Akkor legalább (egy) jobblétre szenderülhetünk. Az emberek általában pesszimisták, és azt mondják, úgy sem lesz jobb. Ez a rossz hozzáállás! Egy most nyolcvanéves például abban reménykedhet, hogy úgy ötven év múlva jobban megy neki. Csak ki kell bírni. Így akár matuzsálemi kort is megérhetünk. Csak egy kis türelem kell hozzá. Most is várta, hogy a Boc-kormány megbukjon, és íme – bár hosszú-hosszú idő után, de – ez is bekövetkezett. Egy cél kell lebegjen az ember előtt! Ezután felidézte azt a 95 éves nénit, akit megkérdeztek, hogy mit szeretne kapni születésnapjára, mire ő azt válaszolta, hogy AIDS-et, mert ő úgy hallotta, hogy azzal még akár öt évet is el lehet éldegélni. Fő az optimizmus – mondta. Sok beteg, mivel meg akar gyógyulni, hát meggyógyul. Ezért azt tanácsolja, hogy először is akarjunk sokáig élni.
Gondoljunk csak bele, ha valaki eldönti, hogy addig él, míg magyar világ lesz, mekkora esélye van a hosszú életre.
