Uzon központjában színes cégér adja tudtára az arra járónak, hogy a kis zsákutcában virágkertészet működik. Kónya kertészet – Dísznövények – betűztük a feliratot. A házban régi ismerÅ‘sünk, Kónya Magdolna fogad. Mesterien megépített fóliasátrak sorakoznak a kertben, s az ég felé emelkedÅ‘ kékesszürke füstoszlop jelzi, hogy bent nincs hideg. Január elején megkezdték már a virágmagok vetését. A hónap végére kikeltek a növénykék, s most falujukban munkahelyre lelÅ‘ asszonyok nagy türelemmel pikírozzák a virágpalántákat.
– A kereskedelemben dolgoztam, ahol egy adott pillanatban már kétes volt a jövÅ‘, és váltottam. Egyfajta kény­szer volt ez. Ebben a mesterségben saját erÅ‘m­bÅ‘l képeztem magamat, saját kárunkon tanultunk, s így nyertem tapasztalatot – mesélte Magda asszony. – Mi csak termelÅ‘k vagyunk, nincsen cégünk. A benti munka az én feladatom, a férjem a fóliák mestere, a beszerzést, a piacra szállítást végzi. Még öreg édesanyám is itt tevékenykedik, kell az idÅ‘snek a mozgás. Nagy kárt szenvedtünk a hóvihar miatt. Torlaszokkal zárta el az utat a fóliák között, a vastag és nehéz hóréteg sok helyen beszakította a sátrak tetejét. A kert végében még most is másfél méter magas a hótorlasz.
Kónyáéknál nem telelnek virágok. Minden évben elölrÅ‘l kezdik a munkát. Semmilyen hazai virágfélével nem találkoztunk. Minden virág külföldi – többnyire holland – magokból kel életre, amit egy központi lerakattól, forgalmazó cégtÅ‘l szereznek be, még a virágmagok és palánták számára szükséges tÅ‘zeges földet is meg kell vásárolniuk. Ha nem az előírás szerint történik a termesztés, biztos a csÅ‘d. Elég egy pillanatnyi gondatlanság ahhoz, hogy végzetes kárral kelljen számolniuk.
Kilenc idénymunkásnak ad kenyeret a kora tavasszal induló kertészet, valamennyien a legnagyobb magabiztossággal, szakértelemmel végzik munkájukat. Itt is, mint az állattenyésztésben, helyhez köt a feladat, a termesztÅ‘ rabja a munkának. Kónyáék teljesen önállóak, senkitÅ‘l nem kapnak segítséget, támogatást. Egyre nagyobbak a költségek – víz, tűzifa, munkások fizetése, a virágokat hetente permetezni kell. A kitartó munka árán megteremtett virágözön számára nekik kell piacot szerezniük, ami bizony nem leányálom. Csíkszereda közeli helynek tűnik akkor, amikor gyakran Bukarest piacain kell kínálniuk virágaikat.
– Ezek begóniapalánták, jégvirágok – kezdte bemutatóját Magda asszony. – Ez a gazánia (záporvirág), a szomszédos ládákban színes petúniák százai növekednek a meleg és nedves környezetben. Ez kÅ‘rózsa, dohányvirág és a sárga, narancsszínű, majd tarka büdöskék, Tagetes a neve. Nem miénk fajta virágok ezek: holland, német, japán eredetűek.
A környező kerteket még vastag hóréteg borítja. Az éles keleti szél elől jól esik betérni a fűtött, meleg fóliákba, ahol zajlik az élet, a mindennapok megtartója. Hónapok múlva, amikor minden növény virágba borul, fotósparadicsommá válnak a fóliák. Most még csak csirájában él a remény.