– Nem azt jelenti az önállóság, hogy elzárkózom a világtól, hogy nem haladok a korral, nem fogadom el a jóakaratú emberek tanácsát-tapasztalatait, vagy hogy nem nevezek be akár egy faluközösség javát szolgáló kezdeményezésbe – fejtette ki Albert Jenő, hozzáfűzve: az önállóságra való törekvését még inkább megerősítették a banki kölcsönök utólagos meglepetései, a kamatok és a vele járó 16 százalékos adó. – Ha lassabban is haladok, az is biztosabb, mint a kölcsönök hátulütői, a megszorítások. Én nem restellem elmondani, hogy amikor bükszádi nevelőszülőktől Szent­királyba jöttem, csak akaratom, szorgalmam, két kezem volt minden vagyonom. Volt egy vemhes üszőnk és egy borjúnk. Mi a nulláról kezdtük a feleségemmel. Már gyerekkorom óta nagyon szerettem az állatokat. Bibarcfalvi nagyanyáméknál voltam, s kisgyerekként arról álmodtam, hogy állattartó leszek. Bizo­nyítani akartuk, hogy ha valaki dolgozik, annak eredménye is kell hogy legyen.
Találkozásunk óta Albert Jenő kétszeresére növelte szarvasmarha-állományát: a 36 jószágból most 16-ot fejnek. A tejet az illyefalvi egyesületen keresztül a Covalact Rt.-nél értékesítik, mint mondta "szűk egy lejért literét! Érthetetlen számomra, hogy a brassói-görög cég miért tud 1,1 lejes alapárral plusz a zsírfok után járó emeléssel szerződni!"
– Akkor miért tartanak ki még mindig a Covalact mellett?
– Egyelőre még maradunk, mert amellett, hogy biztos piaca a tejnek, rendszeresen fizet. Sajnos, vannak rossz tapasztalataink is, mert a helyben működő Meotis feldolgozó, amely sokáig a mi egyesületünktől kapta a nyersanyagot, még jelen pillanatban is adós, pereli az egyesület.
Az állattartás helyhez köti a gazdaembert, és meglehetős befektetéssel is jár. Albert Jenő egy fejőstehénre eső fejadag-receptje: 30 kilogramm saját maga által megtermelt és előkészített siló (ebben napraforgó, kukorica, búza, ivószóda és kalcium), 8 kilogramm liszt, lucerna és széna, újabban pedig vitamintartalmú takarmánykiegészítő. Csak a tavaly szinte hetven utánfutó silót kellett termelnie, hogy szembe tudjon nézni a téllel. Sajnos, a silót a mezőn kell tárolnia, mert a családi ház telkén erre nincs lehetőség. Szép növendékállománya van, s ahhoz nagy reményeket fűz. Istállói a család kettős telkén állnak, a létszámnövekedés miatt a tavaly azt is bővítenie kellett. Mint fiatalember – egy iskolás és egy óvodáskorú gyerek édesapja – a fizikai munkától sem fázik. Egy állandó jellegű munkás évek óta segíti a mindennapi teendőkben.
– Még pár évig itthon tartom az állatállományt, de nagyon foglalkoztat egy falun kívüli farm létrehozása, gondolom, hogy megérné – folytatta. – Volna erre alkalmas saját területünk, ahol víz és villamos energia is lenne. Inkább spórolnék, és önerőből teremteném meg a befektetéshez szükséges pénzalapot, mert a pályázat kétoldalú dolog: örvend az ember, amikor a pénzt megkapja, de utána függő helyzetbe kerül.
Időközben mezőgép-állományát is szaporította, növelte a család saját földterületét és azt a bérbe vett területet is, melynek művelését felvállalta. Jelenleg az állami támogatások foglalkoztatják, amit felette megszigorítottak – magyarázta –, ha nem kötött bérleti szerződést, nem tudja frissen igazolni, hogy bérli a földet, s nem jogosult a támogatásra.
– Mi az akadálya annak, hogy szerződést kössön?
– Vannak, akik Magyaror­szá­gon laknak, olyan is, aki nem rendelkezik birtokbizonylattal. Így a helybeli református egyház is, amely önhibáján kívül került ebbe a tarthatatlan helyzetbe. Anyósom öt hektár földjére bérleti szerződést kötöttünk, hogy megkaphassa az államtól a hektáronkénti 50 eurós támogatást, és jött a meglepetés: három évre visszamenőleg ötmillió lej jövedelmi adót kellett kifizetnie a pénzügynél! Így állunk mi, hazai termelők!